Valahogy még is szép.
Tudjuk le előbb a kompozíciós problémát, hogy utána a kép erényeiről beszélhessünk, mert ami a szerkesztéssel problémás, az egy ollóval könnyedén megoldható, fentről másfél ujjnyit ha levágunk, máris helyére tud kerülni a madártetem, mert bár érthető, hogy ha lenn van egy sötét flekk, fenn se rossz, ha van annak ellenpontja, de ha így teszünk, akkor a madár tömege kerül kényelmetlenül lentre, ezért érdemes megfontolni, hogy fent csak egy jelzésértékű feketeséget hagyjunk, egy pamacsnyit, hogy a tömegek egyensúlyban legyenek. Viszont a kép tónusai nagyon élnek, nagyon erősek, olajszerűen folyik a jég, és príma, ahogy a tetem egybe tud ezzel olvadni. Kifejező, erős üzenet, ráadásul tanulmánynak se utolsó, hogy a fény hogy tud játszani a víz anyagszerűségével. (hegyi)
Sziasztok fiúk, lányok, sajnos van egy hírem, mégpedig nem történt utómunka, csak vágás, meg az átméretezés. Ennyi :D Az nem olajfolt, de tényleg annak tűnhet...a madár egy részben olvadt, részben még el nem olvadt jég darabon fekszik. Amúgy ez egy tó partján készült.
Valahol szép ez a történet, valahol meg nem. Biztos minden elmúlik egyszer, csak az elmúláshoz, az elengedéshez nem vagyok hozzászokva, vagy nem vagyok elég erős ehhez
Nekem nem esett le elsőre, hogy mit látok. Olajfoltnak gondoltam először, talán mert nagyon sok a szürke, szűkös a képi dinamika, miközben szép vonalak, foltok, ívek kirajzolódnak - leginkább ez a volt az első benyomásom is. És nagyon szívesen megnézném az eredetit is, bár tudom, ez nem kívánságműsor :)
Köszönöm! Igen, tényleg érdekes a jég és a víz találkozása, és örülök, hogy sikerült megjelenítenem. A tetemet egész véletlenül pillantottam meg, és sok minden gondolat előjött, de az egyik legfontosabb, hogy vegyük észre a részleteket.