Drámai a kép. Gyerekkorunk meséje, nem tudom ezt hol találta Mariann, hogy ez katonai laktanya lehet, annak az óvodája, vagy micsoda, de a pusztulással az elmúlt 20 évünk pusztulását is hozza ez a kép. Nagyon sok minden párhuzam eszembe jut, az az értékválság is, ami abból jön létre, hogy kidobunk régi dolgokat, és nem jönnek helyére tartós újak, csak a pillanat, és ezek még mindig itt vannak. Ez nem azt jelenti, hogy ezek jók voltak, vagy ezek voltak az első osztályú dolgok, mert nyilvánvaló, lehet azt mondani, hogy Disney ezt jobban rajzolta volna meg, de mégis azt gondolom, hogy az érdekes, hogy ezek a fali festmények milyen sorsra jutottak, amik gyerekkorunknak olyan meghatározó élményei voltak, amikor ültünk a kis sámlin az óvodában. Nagyon jó leletmentés. Persze a helyzet adta azt, hogy hogyan lehet ezt megvilágítani, itt ezzel van egy kicsi problémám, lehet, hogy ezt nem ártana korrigálni. A leckemegoldás megvan, de Mariannak is azt mondom, hogy ettől még legyen olyan kedves, és ezt a leckét dolgozza tovább. (hegyi)
értékelés: