Ezt az állapotot hívják a filmes szaknyelvben, demerungnak, az utolsó pillanatok, amikor még van annyi fény - és ráadásul ez körülbelül 5-10 perces időtartam, amikor már esetleg a Nap lebukott, de még a reflexei jelen vannak az égen -, amikor nagyon, nagyon szép külső felvételeket lehet elkészíteni. Portréknál, emberi alak fotózásnál stb. stb. Andrej Tarkovsky egyik filmje, egyik játékfilmje élete utolsó időszakában, az kifejezetten ebben az idő intervallumban forgott. Nagyon hosszú ideig forgatták és csak mindennap körülbelül 10 percet, hiszen rövid idő alatt változik ez a jelenség. Egy ilyen pillanat van, egy talán szobabelsőből, terem belsőből fotografálva, ez azt is jelenti, hogy szinte az ég színein kívül minden részletet, csak sziluettekben látunk, és ez a sziluett, mint egy keretrendszer jelenik meg. Én azt nézegettem itt az előbb, hogy talán még kevesebb fekete keret felület is elég lenne ahhoz, hogy az ajtókeret és az ablakok keretein belül látható sziluettes formák megéljenek. Csak egy picit vennék le a függőlegesekből jobbról, balról, nagyon, nagyon parányi, félkörömnyit a fölső vízszintesből és egy keveset az alsó sötétből. És abban a pillanatban életre kelnének ezek a hajszálerek, ezek a belső test erekre emlékeztető formácskák. Én úgy gondolom, hogy akkor még erősebb lenne, de véleményem szerint ez egy nagyon szép irány, amit a Gabriella most itt megpróbált, tehát jár rá a három disznó. (szőke)
értékelés: