Azért érdekes ez a kép számomra, mert körülbelül 25 évvel ezelőtt készítettem egy nagyon hasonló fotót, igaz az fekete-fehér volt, és azon egy veréb ült, ugyanígy két drót volt, és valamiért én ezt nagyon izgalmasnak tartottam, hogy kompozícióban hogy lehet megoldani, mint üzenetet. Akkor szembesültem azzal a problematikával, hogy az ég olyan ellenfényt produkál, ami miatt nehéz a formán túl plasztikusan ábrázolni a madarat. Ennek a képnek egy nagyon nagy erénye az, hogy sikerült ezt a plaszticitást megőrizni. Hogy milyen madár, én nem tudom, ehhez nem értek, de az a jó a képben, hogy úgy van ábrázolva, mint bármilyen más portré szereplője. Ez egy dekomponált kép, hiszen a portré alanya kifelé néz a képből, és arrafelé van kevesebb a kompozícióból. Jók ezek az átlós vonalak is. Talán annyit kompozícióban mondanék, hogy a kép fölső részéből valamennyit vágtam volna, és a kép jobb oldalából is, azért, hogy egy picit följebb kerüljön az egész, mert most nagyon lent van. Nem maga a madár, hanem a második vonal húzza lejjebb, súlyban kicsit lejjebb ereszti annál, ami optimális lenne. Ami az üzenetet illeti, érdekes aspektus, hogy egy darab ilyen madár van ezen a képen, mert ez nekem mindenféleképpen az egyedüllétről szól, miközben a remény is benne van, az a remény, amit a madár gesztusa mutat. Nem egy megadóan tűrő, meditatív pózban van ez a kis állat, hanem figyel valamerre a képhatáron kívülre, és az ember várja, hogy egyszer csak a párja berepül a képbe. Ez a dinamikája ennek a képnek. Nagyon kevés eszközzel dolgozik az alkotó, és ez nagyon jót tesz ennek az ügynek, mert egy nagyon tiszta üzenet. Mondhatnánk azt, hogy ez semmi, csak egy madár a dróton, de mégis azt gondolom, hogy ez egy jelentős megfigyelés az ember szempontjából. Szerintem az állatok közül a madarakkal a legnehezebb kialakítanunk a viszonyunkat, mert repülnek, magasan vannak, nem lehet őket megsimogatni, nem lehet velük testi kontaktusba kerülni, ebből kifolyólag nagyon távoli ez a barátság, ez a figyelem. Ez nem teszi nagyon könnyűvé a gesztusok ábrázolását, de ennél a képnél ez sikerült. Verával abban maradtunk, hogy ő nem kér csillagokat, ez egy régebbi megállapodásunk, nem tudom, hogy még így van-e, de akkor most valamit kipróbálok, aztán legfeljebb mondja Vera, hogy ez neki nem tetszik: a többieknek mondom, hogy ez egy három csillagos kép, de nem kerül oda a csillag a kép alá. (hegyi)