Az érdekes kérdés szerintem az, hogy mit várunk egy fotográfiától.
Üdv Tamás újra itt, örülök neked. És jó ez a kép is, jó a helyszín, nem kell magyarázni, mit látunk. Egy dolog, az időpont. Nem tudom pontosan, hogy jár a nap, de ha volna olyan időpont, amikor ez a hátsó udvar kevésbé bukik be, az azért lenne jobb, mert neked maradna több mozgástered, hogy utána az utómunkával mennyit módosítasz, de ha minden majdnem fekete, azt már nem lehet előrehozni tónusban eléggé veszteségek, zajosodás nélkül. Na, szóval a kép tetszik, amit meg írtam, nyilván akkor értelmezhető, ha a természet is a kezünkre játszik. Ha nem, akkor marad az utómunka. (hegyi)
értékelés:
Kedves Tamás
Igazán nem azért írok mert csak a rosszindulat vezérel , de nekem ez a kép kicsit olyan ,mintha fogtad volna telefonodat löttél egy képet a hátsó udvarodról és kész. Számomra semmi izgalmasat nem tartalmaz ez a fotó. Nem látom a lényegét illetve a annak körítését. Minden olyan random ezen a képen ...persze ennek is megvan a maga szépsége de ez nem az! Másrészt ezen a fotón az látszik ,hogy semmi fajta utómunkán nem esett át ahogy látom a kép picit dől jobbra ,én még tettem volna rá színt is de ez az én ízlésem. DE ez a kép magával hordoz egy olyan érzést amit én eddig egyik képemmel sem tudtam előidézni azpedig a valóság 100% vissza adása. Ez a kép egy az egyben az ,hogy kimegyek az udvarra és ezt látom! Nincsenek effektek nincsen ez meg az a realitás 100% megtalálható benne viszont fotóként nemigazán tudom értékelni. Remélem ,hogy nem bántottalak meg ezzel és remélem ,hogy valamis sokkal jobb képet is látok majd tőled. :) (ami így is lett)
Zsolt, köszönöm az elemzést! Van ott részlet, én húztam ilyen feketére az árnyékot, de most hajlok arra, hogy jobb lenne ott több részlet.
Róbert: Szeretném leszögezni, hogy semmilyen kritikát nem tartok rosszindulatúnak.
A szín és a dőlés, ahogy írod ízlés dolga. Nem szeretem a telített színeket. Azt írod: Ez a kép egy az egyben az ,hogy kimegyek az udvarra és ezt látom! Ez így van és szerintem ez teljesen rendben van így! A világ fotósainak egy jelentős része, ha nem is a többség, hozzám hasonlóan gondolkozik. Ez nem értékítélet, hogy ez a magasabb rendű, hanem egyfajta beállítódás. Azt szoktam mondani némi túlzással, hogy az unalmas képeket szeretem.