Négy macskánk van és egy kutya, és ez a kutya úgy jött hozzánk, hogy állítólag az előző helyén kergette a macskákat, no, itt a mi cicáink megrendszabályozták, és azóta a cicák az urak, és ha játszani akarnak, vagy csak odavackolódni, akkor a kutyának csak egyetértési lehetősége van. Jó ez a megfigyelés. És ha együtt éltek, akkor arra szeretnélek rávenni, hogy keresd ezeket a pillanatokat úgy, hogy készülsz arra, hogy fényképezni fogsz. Tudom, itt az ősz, rövidülnek a nappalok, nehéz természetes fényben fotózni, mert az ember dolgozik is, talán a hétvége alkalmas lehet erre, ugyanis ezek a kis állatok nem szeretik a vakut. Kifejezetten rossz egy macskának, ha ekkora fénymennyiséget kap ilyen koncentráltan. Mi emberek se szeretjük a vakut, de legalább tudunk valahogy készülni rá, de ők nem, le kellene íriszelnie, hogy az egyébként is szuper fényérzékeny szemét védhesse. Szóval az egyik, hogy kérlek, ne használj villanófényt. Ha kell fény pluszban, akkor azt folyamatos fénnyel kell megoldani, mert ahhoz hozzá tud szokni az állat. A másik a helyszín. Ha készülsz erre, lehet valamennyire ezt a szituációt forszírozni is, leterítesz valami egyszínű pokrócot, vagy körbevackolsz egy helyet párnákkal, tehát kialakítasz egy helyszínt, ahol minél kevesebb zavaró tényező legyen. Mert a szőnyeg mintázata most konkurál a főszereplőkkel. Szóval nem mondom, hogy könnyű házi kedvenceket fotózni, de annyi szeretetet adnak, hogy megéri a törődést. Kérek ismétlést. (hegyi)