Ez egy mesetörténet egyrészt, mert abszolút érzem azt, hogy itt lakik az egyik dél-svájci lord, akit senki nem látott már két éve kijönni a házból, de mégis mindenki tudja, hogy ott mozog abban a miliőben, és közben a kertjét a kertész gondozza. Tehát abszolút jól érzékelhető a történet, miközben kompozícióban is mennyire feszes. A képnek a bal oldalán, és a bal oldaláig a közepéig terjedő részen van egy tömegünk a még lenyíratlan pázsitrésszel, és ennek az egész flekknek az ellenpontja a kép jobb oldalán lévő fa. A kép tetejénél lévő égbolt, és annak a formája, amire szintén jól ritmizál a domb-lejtős rész, ahol már le van nyírva a fű. Mindennek a központjában van elhelyezve a ház, mint egy forgáspont. Súlypontban tökéletesen rendben van, és jól van elhelyezve az egész. Én nagyon szeretem ezt a képet. (hegyi)
értékelés: