A formai megfejtést értem, a dolognak a kivitelezése az, ami nekem kivánni valót hagy maga után. Egyrészt, ha mint házi oltárt nézem - a humorát is értem, ahogy ott van ez a telefon - formailag abszolút beleillik ebbe a dologba, viszont a CD-tokok nekem nem. Tehát nekem egy geg elég lenne. Nem tudom, hogy mennyire értesz most ezzel egyet. Az által, hogy a telefon is ott van, meg még a CD-tokok is ott vannak, engem kivittél a tökéletességből. Még akkor is, ha maga a házi oltár ilyen a valóságban. Szóval hát nem tudom, én ezt továbbgondolásra adnám vissza, jó? Tehát, mint viszonyrendszerrel, kezdjünk valamit. (hegyi)
Zsolt, ha ezt most elvágnánk a CD-k fölött és több levegőt adnánk hozzá a tetején az jobb lenne?
Mennyi levegőt tudna ez a kép elviselni? Lehetne-e portrait a landscape helyett az alján a kis figurákkal és egy ilyen világos szürkés háttérrel ami most is van? Mennyire fontos ez a kérdés egyáltalán?
Köszönöm az elemzést! Zoltán értelmezésével értek egyet, a tökéletesség ironikus, szerintem. Van cd nélküli kocka is, de nekem valamiért így jobbnak tűnt.
Nekem ebben a képben van egyfajta szatirikus-irónikus vonulat, ami miatt a tökéletesség eleve idézőjelben van. Mert ugye a házioltár részévé vált telefon, mint technikai tárgy annyira idegen a többitől, miközben a mindennapjainknak szerves része lett, szinte szentként nézve rá... Formailag tömegében nagyon beleillik a többi szobrocska közé.
Az gondolkodtat el, hogy ha képileg balról jobbra megy az idő, akkor a telefonnak nem-e a jobb szélen kellene lennie mint a "legfrisebb" oltáriszentségnek? Persze értelmezhetem úgy is, hogy hiába istenítjük a telefóniát, a jövő mégis a lelkiekben van...
Mivel már megvan az elemzés, mondhatok annyit hogy mindent lehet. Akkor, ha indokolja valami. Lehet olyat, hogy nem elvágólagos. De annak indokoltnak kell lennie és határozottnak. Pár fok eltérés zavart kelt, de a kép belső kohéziója nem indokolja.
Óóó, néhány év múlva én meg már valószínűleg egyáltalán nem fogok korrigálni, alapból...
Viccet félretéve: "alapból" nyilván nem kell korrigálni. Itt a "tökéletesség" követelné meg, szerintem. Meg az amúgy szigorú geometrikus kompozíció.
Sándor, köszönöm az érdeklődést. Néhány évvel ezelőtt én is alapból korrigáltam volna. Mostanában azonban, nem feltétlenül igénylem az elvágólagosságot, legalábbis, nem mindig. A tojásoknál ezt fenn is tartom, a polcnál lehet, hogy szükséges a korrigálás. Azért így tettem föl, hogy meghalgassam a véleményeket.
Kedves Tamás, tanulmányozom itt a két „tökéletesség” képedet. Mindkettő nagyon tetszik, és – úgy gondolom – mindkettő szellemes módon, mintegy a cím és téma gyökeréig visszamenve, a tökéletességről szól. Egy nagy problémám van velük, mely a cím által kiélezetten jelentkezik: a technikai megvalósítás bántó tökéletlensége. Dülöngélés, perspektivikus torzítás (utóbbi különösen bántó a könyvszekrénynél) rontja le a tökéletesség illúzióját. A régi időkben ennek a témának pontos fényképezéséhez valószínűleg műszaki gép kellett volna. Ma ez utómunkában már sokkal egyszerűbben megoldható. Mellékelek egy vázlatos korrigálási példát mindkét képre:
Tömegelhelyezésben fontos a kérdés. Ha csak levágod a cd tokokat, azzal megszünteted ugyan a zaklatott ritmust, de lecsúszik az egész tömeg, elveszti az egyensúlyát. Tehát a megoldás az lehet, hogy kiveszed onnan a tokokat, expo előtt. Akkor a tömegarány nem változik. Hogy mennyi levegő lehet? ez azért bonyolult, mert ebbe már a világítás is beleszól. Akár fel lehet vinni képhatárig a felső régiót, és alul adni sokat, ha van, vagy leültetni az egészet a földre, és fenn az "eget" növelni nagyra, mindent lehet, ha a belső kohézió megmarad, és indoka van. Mi az indok? Lehet csupán optikai, vagy esztétikai, lehet az, hogy ezzel az üzenetet toljuk el valami irányba - alsó régió a bázis, ha feltolod, akkor erősödik a vágy-hatás, ha a felső régió terét növeled, akkor leülteted, akkor a dolog konkretizálása felé haladsz, ilyesmi.