Azt gondolom, hogy ez egy átgondolt üzenet és egy jó megfigyelés mindazzal együtt, hogy némi formai kiegészítés nem ártana. Mégis azt mondom, hogy függetlenül attól, hogy a képen szereplő vonalak nem tökéletesen jó ritmusban metszik a kép határait, az a tárgyi világ, amit Alexandra bemutat, az egy jó ritmus. Jó ízléssel választotta meg a világítási helyzetet, és a tónusok is nagyon finoman és érzékletesen működnek. Ha megfigyeljük, van egy ellenfényes megvilágítás és ebben viszonylag kevés színinformáció található. Ami megtalálható, az ebben a fekete–zöld-fehér irányban mozog, nagyjából egy ritmusban, és ebből a rózsa feje, a vörös az egyetlen olyan motívum, ami ráadásul ennek a virágnak a dísze, ékessége. Ez egy jó gondolat. Annyit tudnék hozzátenni, hogy itt megint egy kicsit eltérő képméretet kapunk, amit Alexandra előszeretettel használ, gyanítom, hogy a fényképezőgépe alapvetően ezt a képméretet támogatja. Nem tudok másra hivatkozni, mint arra a tömegelhelyezésre, amit a képen látok. Ha ez tisztelet, búcsúzás és gyász, akkor valószínűsítem, hogy ehhez a ritmushoz nem olyan nehéz a felső régiókban még hozzáadni, tehát a feketékhez valamennyit, talán egy ujjnyit lehetne hozzátenni, és akkor ez az egész kevésbé szorulna be. Egy másik irányból is megvilágítanám ezt a helyzetet: ha jobbról és balról ehhez a főmotívumhoz hozzá tud kerülni az a két-három ujjnyi terület, akkor fent és lent mitől ilyen feszes ez az egész? És ez a kép alsó régiójára is igaz, ha jól látom ez egy kerítés, vagy valamilyen fából készült térelválasztó lehet, nem tudom, de most az alsó régióban elindul ennek az egésznek az úgymond értelmezhető verziója is, látjuk azt, hogy ennek a korlátnak van valamilyen folytatása, ugyanakkor ez a folytatás nem egy értékelhető tömegmennyiség, és nem egy értékelhető ritmus. Ebben a megoldásban, amiben most látjuk, inkább hiba. Ha elfogadjuk azt, amit mondok, akkor van egy olyan lehetőség, hogy annyit korrigálunk az egészen, hogy elforgatjuk a kamerát úgy, hogy ennek a korlátnak az alsó része legyen a képhatár, és akkor nem lóg be semmi. Ezzel azt is elérjük, hogy kevésbé lesz perspektivikus az ábrázolás, nyugalmasabb lesz az egész, mert az átlós szerkezet mindenképpen hordoz magában egy feszültséget. Ha pedig ragaszkodunk ehhez, akkor adjunk hozzá másfél ujjnyit, azért, hogy látni lehessen, hogy ez mi akar lenni. Tehát vagy arra tesszük a voksunkat, hogy ez csak egy dekorációs elem, vagy pedig a történetiségét is bekapcsoljuk azzal, hogy meghatározhatóvá tesszük. Mindenféleképpen azt gondolom, hogy azon az úton, amin Alexandra halad, ez egy nagyon erős, összefogott és átgondolt üzenet. Azért adok 3 csillagot – úgy szeretném mondani, hogy érthető is legyen -, mert az előző képekhez képest én egy nagy előrelépést érzek ebben a képben. Szeretném bíztatni Alexandrát, hogy az eddigi munkáit átértelmezve, vagy további munkáiban előrehaladva ezt az irányt kellene megtalálnia magában, ezt a líraiságot, ezt a képiséget, függetlenül attól, hogy ezen is van mit javítani, de ez most sokkal koncentráltabb üzenet, mint amiket eddig kaptunk. Tehát a 3 csillag megvan rá, és várnám a folytatást ebben az irányban. A későbbiekben, a jövőbeli munkákban erre a képre fogok hivatkozni, mint alap, ebből a minőségből ne engedjünk! (hegyi)
értékelés: