A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés: