nekem nem csak ő a fontos hanem az is ami neki az.

Nagyon szeretem ezt a képet azért, mert a hetvenes években volt ez igazán jellemző, amikor úgy próbáltak mesélni – főleg amerikai fotósoknál volt ez divat – hogy elkezdtek történeteket mesélni az akkori Amerikából, abból a helyzetből kiindulva, amit úgymond az akkori reklámok sugalltak, hogy minden szép és minden jó, és ezt kontrasztként beállították ezekkel a belső térben készült, kicsit elmozdult horizontú helyzetekkel. Tehát hangulatában ez az érzetet hozza, és ezt nagyon jónak is tartom. Számomra az is izgalmas, hogy ebben a kicsit bemozdított, kicsit eltekert kompozícióban mindezt helyre tudja húzni az a szőnyeg, tehát tömegében jó egyensúlyt tud teremteni. Takarjuk ki, nézzük meg, hogy anélkül a szőnyeg nélkül az egész kép elkezd borulni jobbra és elkezd pörögni, az az, ami megállítja ezt a kép. Nagyon kedvelem. Az is egy jó megfigyelés, amit a macskák életéből láthatunk. Nekem négy van, úgyhogy abszolút tudok azonosulni ezzel a helyzettel, de szerintem az is, akinek nincs ilyen kis házi állata. (hegyi)
értékelés: