Csokoládé és a múlt képekben.

Örülök neki, hogy Bogit újra látom, és ráadásul nem is egy egyszerű képpel jött, hanem valami olyan munkát mutat, ami, ha megnézzük Boginak az eddigi feladatmegoldásait, óriási mesterségbeli, tudásbeli előrelépést tapasztalhatunk. Bogi, te csalsz, mert szerintem amíg te nem voltál itt velünk, eltelt majdnem egy fél év az utolsó képbeküldésed óta, szerintem te közben nem nagyon lazsáltál, hanem fotóztál, csak azokat nem mutattad meg. Szóval nagyon kedvelem, a fényképalbum, a csoki, a terítő, a terítő mintája, és az albumnak a mintavilága, az egésznek a színvilága, harmóniája, és mindez a csokoládéval, mint élménnyel összefűzve egy nagyon jó munka. Nagyon szeretem. Száz százalékig nem tudom azt mondani, hogy ez egy csendélet, de mint képrendezés mindenféleképpen elfogadom, és mivel nincsen most másik lecke, amibe ez áttehető lenne, így hagyjuk a Csendélet leckében. Azért a csendéletnél még maradhatnánk a klasszikus megoldásoknál majd a későbbiekben, de ez ennek a képnek az erejéből nem von le semmit. Ez tíz pontos kép. (hegyi)
értékelés:

Tüzet gyújtottam:D

A vágy kategóriára küldte be Bogi ezt a képét, aminek valószínűleg az egyik fontos eszközrendszere, hogy nem használ külön világítást, hanem fényforrásként a tűz fényfoltjait használja az éjszakai kép információs módjának. Ez azt is jelenti, hogy a kép redukálódik, és eltűnnek a különböző tárgyi motívumok, a sallangok, amelyek összetetté tehetnek egy normál enteriőrt vagy tájképet, pl. ahol láthatnánk a kandalló szegélyét vagy a kerti talicskát vagy bármit. Egészen szűkszavúan fogalmazva a kép valójában egy fekete felületen absztrakt formaként használja a tűz, láng játékos ritmikáját. Egy balról jobbra haladó tengely formája van az egész képen átívelően, nyilván valamilyen huzat vagy levegő hatására jött létre ez az egy helyen osztott tengelyforma, és valamilyen tűzfogó eszköz lehet az, ami kitakarja a láng kezdeti szakaszából a jobb alsó részen magát a lángot. Ha el tudunk idáig jutni és el tudjuk fogadni azt, hogy ilyenformán beszél ez a kép a vágyról ezekkel a vörösekkel és sárgákkal, és a kép középpontjában azzal a parányi fehér felülettel, akkor egyrészt az absztrakció, másrészt az expresszivitás a két eszköz, amivel az alkotó dolgozik. Ha a plakátnyelv szempontjából nézzük a redukció a fekete és a vörös kapcsolatában dinamikusan próbál üzenni, elsősorban feszültséget, aktivitást. Ezt a nagyvárosokban nagyon sok óriásplakáton láthatjuk, hogy a vizuálpszichológusok előszeretettel használják a vörös és fekete kapcsolatrendszerét – pl. a különböző energiaitalokon látható reklámforma. Ez nagyon egyszerű okból van, a festészetben ennek a két színhatásnak az egymás melletti alkalmazása, akár Delacroix képeit nézzük meg, mindenütt a feszültséget jelzik. Tehát ilyen értelemben az ötös lecke, vágy kategóriájában ez jól használható mint eszköz az alkotó részéről. Ami itt javaslatként elhangozhat az az, hogy ha mindent lebontunk, hiszen nagyon kevés formai üzenet van a képen, a láng játéka, a láng tánca az, ami elsősorban a képet működteti, akkor a javaslat az az, hogy ezt az átlós tengelyt és a vörös-sárga-fehér formavilágot a jobb alsó sarok felé az átlós felületet érdemes lenne eltolni, hogy az a bevágás, kitakart forma a láng jobb alsó szakaszából mintegy kiharap, és ugyanolyan sötétbe áthúzza, mint ami körben keretként megjelenik a lángok körül, az lejjebb kerüljön, és abban a pillanatban levegőt kapna a bal felső sarok, tulajdonképpen balra tekintene a kép, igaz, hogy egy dekomponált forma létrejönne, de elindulna az egész aranymetszése. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kedves Bogi, nagyon szépen köszönjük a képet, és már kezdtünk aggódni, hogy elfelejtettél minket, hiszen tudod, hogy milyen fontos nekünk mindenki az estiskolában. Ha jól sejtem valahol külföldön lehetsz, talán Franciaországban. Én nagyon szeretném, ha az egészalakos portré leckére küldenél egy olyant, ami az az igazi Bogis kép, és ezt én ebben a formájában a szorgalmik közé tenném, mert nem teljesíti 100 %-osan a lecke kategóriáját. Úgyhogy Bogi továbbra is várom az egészalakos portréra a házi feladatodat. Örülök, hogy küldtél képet nekünk. (szőke)

Úszás előtti ebihal állapotban.

Bogitól már láttunk egy hasonló megoldást, és úgy látszik, hogy ő szeret ezekkel a közelikkel dolgozni, vagy ezekkel a furcsa perspektívákkal. Egy nagyon jó megoldást látunk, és nagyon szuggesztív és meggyőző ez a kép, ráadásul a térrel is nagyon izgalmasan játszik, mert ugye így a szemlélő nem tudja, hogy hol van a fent és lent, és forgatjuk a fejünket, hogy megtaláljuk az eredeti állapotot, amiben az alkotó lehetett amikor a képet készítette, tehát minden nagyon jó, én két dolgot mondanék csak. Az egyik, hogy a medencénél, itt a hasi résznél az íveknek jó lenne, ha lenne befejezésük, tehát ez a vágás nem teljesen indokolt; és ugyanez a szemekre is igaz, hogy még az nem akkora kérdés talán, hogy az egyik szembe belevágunk, de legalább a másik szemnek a szempillarésze be lenne fejezve. Tehát ha a két szemből legalább az egyik meglenne teljesen, le lenne zárva rendesen, az az értelmezésben sokat segítene. Nagyon köszönjük a képet, és háromdisznós munka. És várjuk a további megoldásokat. (szőke-hegyi)
értékelés: