Az egész olyan, mint egy horrorfilmjelenet. Egy ilyen alacsony költségvetésű horrorfilmre gondolok. Hogy ez régi volt orosz laktanya, vagy mi a fene akar lenni, azt nem tudom, de nem is fontos. Az, ami az izgalmas, hogy egy ilyen modernkori hieroglifa bontakozik ki ezekkel a csempékkel, vagy olyan, mint egy tetrisz játék, miközben itt nagyon is valós helyzetről van szó. Nem tudom ismeritek-e azt az újkori dilit, amikor elektrotechnikus egyetemisták azzal őrültködnek, hogy a villanyhálózatot buherálják, és a kolesznak az ablakaiban a fényeket vezérlik, hogy melyik szobában van felgyújtva a lámpa, melyikben nincs. Mint egy mátrix-kijelző, egy óriási nagy képernyőt kapnak, és ezen mindenféle üzenetek meg mozgások tudnak megjelenni. Interneten lehet ilyen videókat találni. Erről a képről nekem ez is eszembe jut, meg ez a horrorisztikus hangulat. Ennek az az oka, hogy itt történik egy olyan megvilágítás ennél az épületnél, valószínűleg egy autóval állhatott oda Tamás az épülethez, aminek a fénye ezen a csempén visszatükröződik, ami ezt a fajta élményt erősíti. Nem tudok belekötni, én elfogadom ezt 13-as leckébe, mint megoldás, de nem egy nagyon szerethető kép. Mindemellett én valamit hiányolok a kép előteréből. Ha itt van egy eldobott kisgyerek babakocsi, vagy egy macifül, akkor ez a horror-élmény mégerősebb, és akkor az tíz pont. (hegyi)
értékelés:
Én arról hogy milyen legyen egy fénykép, nem írtam. Azt írtam, hogy ezzel a képpel mit lehet(ne) kezdeni. Attól még, hogy mi a személyes vélemény a horrorról, a kép hangulata abba az irányba mutat, vagyis ha nem akarod a horrort, akkor más fényekkel és más beállítással kell dolgozni. Mitől horror? Attól, hogy a központi figura (fal) mellett jobbra és balra is utak nyílnak, amik nem beláthatóak, mivel nyitott utak de nem mutatnak sehová, így feszültséget hordoznak. A megvilágítás amatőrfilmes fénycsóva, és nincs szereplő a képen, tehát a néző várhatja, hogy akár jobbról, akár balról, de akár a kamera felől is folytatódjon a történet azzal, hogy valaki befut a képbe. Ezért horror. Viszont ahhoz, hogy jó horror legyen, nincs befejezve. Ezt írtam le.
A rekvizítumok nem azért kellenek, hogy azzal valami túlpörgetett dolgot hozz létre, hanem kompozíciót ránt helyre és a történet bizonytalanságát indítja el valami irányba.
A fotográfia mint dokumentáció is érvényes, de korántsem csak dokumentáció. Hiszen semmi valós nincs benne, a valós teret 2 dimenziósra redukálja, a perspektívát torzítja és ráadásul kiragad egy pillanatot úgy, ahogy az életben sose látjuk. Lehet a dokumentálás is cél, de ahhoz is kellenek azoknak az eszközöknek az ismerete, amikkel egyensúlyt vagy épp kontrasztot hozol létre a kompozícióban. Nem véletlen dumálok ennyit erről, mert itt van a legnagyobb esélye, hogy a kép bukik, a kompozícióban.
Az említettek munkáit láttam már, nem gondolom, hogy magad elé kellene emelni őket, mert az ő útjaik a saját tapasztalati és érzelmi állapotukat tükrözik. Neked van saját érzelmed és tapasztalatod a saját utadhoz. Talán ha mondhatok ilyet, a nem szeretem, nem akarom, nem érdekel, tartok tőle dolgok azok, amiket a fotósnak (vagy más alkotónak) le kell tudnia magában gyűrni.