A megfigyelés tökéletes, és nagyon fontos, ugyanakkor hiányzik nekem valami erről az épületről. Olyan, mit a süllyedő Titanic. Valami elúszik itt előttünk, de már nem tudjuk megfogni, hogy ne merüljön végleg el. Ez annak köszönhető, hogy nincsen talapzata, nincs bázisa ennek az egésznek. Annyira kiszúrtad magadnak ezeket az íveket, hogy mindez nem tud tömegében stabil maradni. Márpedig ahhoz, hogy ez az egész működjön, meg kell találni ezt a stabilitást, ráadásul az is egy kicsit furcsa nekem, hogy most egy döntött horizonttal dolgozunk, tehát sem a függőlegesek, sem a vízszintesek nincsenek megadva, márpedig az épített környezetnél épületfotóknál ezzel csínján kell bánni. Megint nem azt mondom, hogy abszolút elvetendő a döntött horizont, mert lehet ilyet csinálni, tessék Féner Tamás munkáit szemlélni, de azért azt gondolom, hogy most még így az elején jó lenne, ha az ember megpróbálná a stabilitást keresni, és nem egyből az alternatív avantgárd perspektívákat behozni. A megfigyelésért adok neked 1 csillagot. Nem adom vissza ismétlésre, mert valószínűsítem, hogy ezt onnan, ahol egyáltalán hozzáférsz, nem biztos, hogy jól le lehet ezt az épületet fotózni. Az, hogy valamilyen állványra, létrára, darura, vagy bármire felmásszon az ember, hát, nem egy egyszerű eset, úgyhogy én ezt most nem kérném. Nehéz ezt innen megfogni. Talán, ha a nehézségéből indulunk ki, mint megoldás, akkor jutunk el a végállomásig, mert ha az az adottság, hogy mindenféleképpen dőlni fog az egész, és perspektívában is szét fog csúszni, akkor erre még pluszban rá kell játszani. De akkor ehhez amennyire csak lehet, közel kell menni, kicsit torzítóbb objektívvel kell ábrázolni, és akkor lehet az egésznek egy új struktúrát adni, egy új dinamizmust. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés: