A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés: