Rövid leszek, mivel sok sportképet készítesz és sokról beszéltünk is: megölöd a képeid ezzel a nagyon erősen szűkre vágott térrel. Ha nem érzed még hogy mit hova kell kidekázni egy felületen, nem baj, onnan kell indulni, hogy megfigyeled, merről merre tart a mozgás, hol az íve, hogy lehet ezt megfogni, és erre a pálya ismeretében van mód még azelőtt, hogy az autó megérkezne. Van egy olyan érzésem, már meg ne haragudj érte, hogy mivel a sport része nagyon közel áll hozzád, így ennek a fotózása nálad másodlagossá válik attól, hogy nem a fényképezésre koncentrálsz, hanem a versenyre. Meg kéne fordítani ezt a dolgot, ha jó sportfotókat akarsz csinálni, márpedig mindened megvan hozzá, legfőképp a lehetőséged, hogy dolgozz. Vonatkoztass el attól, hogy ez a Béla bácsi Audija, az a keresztapa Mercije, most épp a haver fordul, tehát ne a konkrét szitut figyeld, hanem a képen látható dolgokat kezeld egy-egy kockának, háromszögnek, körnek, és máris meglesz a témád kompozíciós helyzete is. Ha az érzelmek elragadnak, akkor úgymond fotó szempontjából civil leszel (a sportéból meg fordítva) és ezzel az a gond, hogy így emlékkép szinten marad az egész. Kell az érzelem, de előbb a tervezés, a komponálási fegyelem és figyelem. (hegyi)
Szilárd, nem tartom jó ötletnek és iránynak, hogy a weben vadászott képekkel próbálunk valamit alátámasztani. Egyrészt, a web tele van rosszabbnál rosszabb képekkel, cseberből vederbe. Másrészt van épp elég látszóteres anyag ahhoz, a házi kis sublótot is belevéve, hogy sajáttal dolgozzunk. Harmadrészt ha adva van egy kép, amit az alkotója elkészített, akkor ez az, amit szeretett volna, akárhogy is sikerült, egy teljesen más attitűdből lőtt kép sokat nem segít, más esemény, más helyzet, más gép és más szitu.
A szertárban van egy film az aranymetszésről is, a fibonacci számról is, ezek azért fontos dolgok, mert az arányokról beszélnek. Nagyon kicsi az esélye, hogy egy totálisan egyedi képarány jól működjön. Azaz a négyzetes, a 4:3-as, a 16:9-es, a 3:2-es arányokra jó törekedni, ez nem jelenti, hogy mindennek milliméter pontosan ebben kell maradnia, de ha nagyon extrém a vágás, akkor attól fura érzése lesz a nézőnek, valami nem kerek, és ettől nem fogja szeretni. Még egyszer mondom, nehogy félreérthető legyek, hogy az adott érzékelő méretéből adódó képből nyugodtan lehet vágni valamennyit, megváltoztatva ezzel az oldalarányokat, de nagyon nem jó eltérni.
És félre ne tessen érteni, én nagyra becsülöm, hogy fotózol és hogy energiát fektetsz bele. Tudom, hogy nem könnyű és azt is, hogy nem olcsó. Türelem, és sok gyakorlás, ez a titok. Fog ez menni.