Ikon 2

Ikon 2

Folytatása az előzőnek, pontosabban egy másik értelmezése. Az a jó ebben az egészben, hogy nem egy véletlen címadásról van szó, vagy valami mondvacsinált ügyről, mert gesztusában abszolút arról az irányról beszélünk, mint amiket az ikonok hordoznak. Egyfajta elemeltség, egyfajta transzcendencia, miközben ez egy háztartási helyzetben jön elő. Ez az egész attól izgalmas, hogy megengedő abban, hogy ezek a csodák hogy történnek meg, és hogy nem muszáj a hétköznapi áhítathoz nagyon elvonult, vagy nagyon befelé forduló helyzeteket teremteni. Vallomás, önvallomás, megfigyelés jellegű ez az egész, és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó irány. Mint ahogy ezt már máskor is mondtam, arra sarkallnám Évát, hogy dolgozzon, csinálja, csinálja! Legyen magához kicsit szigorú, mert a kezdeteknél a tartalom mellé nagyon fontos a mennyiség is, hogy sokat dolgozzunk, mert ez fogja meghozni azt az eredményt, hogy a találati arányunk egyre nagyobb legyen. Ez is egy jó irány. Vannak azért formailag olyan dolgok a háttérben, amikkel nem 100%-ig értek egyet, ott a kisujj mellett egy másik testrész is kezd bekandikálni, szóval ezekre majd érdemes a későbbiekben odafigyelni, de én ezt most még elfogadom 3 csillagos leckének. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Amúgy készült már tükörbenézős képem, csak eddig még nem tettem fel:) Igazából az okát nem tudnám megmondani, de néha nehéz trükközni, hogy most hova is kell néznem ...:)

Igen a háttér még mindig problematikus a belógó testrész pedig a figyelmetlenségem oka. Az a baj a háttérrel nem nagyon tudom, hogy mit is kezdhetnék... Valahogy ez a hülye fürdő a hatalmas tükrével a szentélyemmé vált.

nekem tetszenek ezek az ikonok. Jól alakul a tükrös kép. A kézből lent és balra talán kevesebb is lehetne.

Szinte sajnálom, hogy ez a kép nem egyszerre képpárként került be a nyitott szemű verzióval. A kettő nekem ugyanis együtt lesz egész: a csukott szemű az olyan befordulós, magadbanézős ez pedig inkább rácsodálkozás valami felsőbb világra. Ég és föld, külvilág és belvilág, lélek és hit... És a kettő között kell az egyensúly, a harmónia.

A "nemtudomságom" az összesnek kéretik értelmezni - stilisztikailag tényleg pontatlan a megfogalmazásom. Az ikonos megközelítés átjött, és ez is egy fontos üzenet, de az jutott az eszembe, hogy nem nézhettem még Éva szemébe ilyen kis tükrös fotókon, mindig a tekintet van "eltérítve", vagy fedve... Vagy nem lenne pontos az észrevételem? :)
De bizonyára eljön ennek is az ideje...

És félreértés ne legyen, tisztelettel és érdeklődéssel követem Éva kiváló bemutatkozásait!

ikonokon szokásos ez a két tekintet.

Végignéztem e piros kis tükör "életútját" itt, és szépen rajzolódik ki, ahogy keresed általa magad, a fedésekből, takarásokból ahogy kijössz, de mintha nem lenne még olyan, amelyiken igazából és egyszerűen szembenéznél (a kamerával). Most is, az egyik legszebb önportrédon lehunyod a szemed, társán pedig elnézel másfele. Nem tudom, hogy ez technikai ok, vagy gátlásosság, mindenesetre úgy érzem, ezzel még adós vagy :))

Új hozzászólás