i'm a nikon

i'm a nikon

Megint az idegen nyelvű cím... Én azért próbálok ez ellen ennyire ágálni, és itt most nem személyesen Camilláról van csak szó, hanem arról, hogy ez úgy tűnik, hogy valamiféle dömpingben jelenik most meg az oldalon, mert a kép címének van értéke és értelme, de annak is, ha valamit idegen nyelven közlünk. Ez nem azt jelenti, hogy nincs létjogosultsága az idegen nyelvű címnek, de akkor annak plusz jelentéstartalmának kell lennie, hogy miért nem azon a nyelven közlünk, amin a többi néző esetleg ért, és itt most nem látom azt, hogy mi ennek az oka. Ami a fotót illeti, kedvelem a beállítását, kedvelem azt, ahogy ez megvalósul, főképp azt a fürkésző, kíváncsi tekintetet, ami a kamera mögül felénk néz. A technikai megoldással viszont nem értek egyet. Nem tudom, hogy miért van szükség arra, hogy ennyire szétroncsoljuk ezt az egészet. Ha azért, mert a valóság túl hétköznapinak bizonyul, akkor én azt gondolom, hogy bíznod kellene magadban abban, hogy a szemed, a gesztus elég erős ahhoz, hogy elvigye a vállán ezt a képet. Mivel ez egy önismereti tréning is, amit csinálunk, azt tudom javasolni neked Camilla, hogy ezen a 2. leckén ne lépjünk túl még, és ha lehet kérnem, akkor küldjél még önképeket ahhoz, hogy elfogadd azt, hogy ez működhet, mint közlési forma. Egyfajta önbizalom erősítésként gondolok erre, mert a bizonytalanság abban van, amikor az ember utólag elkezd bindzsizni a képpel, hogy valamit túl akar rajzolni, valamit túl akar színezni, túl akar gondolni, mert a valóság nem elég erős számára, holott a valós jelenlétnek kell a képről lejönnie, és ha ez megtörténik, akkor nincs szükség a manipulációra. Úgyhogy most azért vagyok bajban, mert ha a szemeket figyelem, akkor ez egy 3 csillagos kép, ha az utómunkát, akkor meg nem, így most azt mondom, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás