Nagyon szerethető munka ez. Kicsi félelmem, hogy az elkövetkezendő időkben Magyarország tekintetében az a fajta, talán a westernt is kapcsolhatnánk ide, az a fajta hőskorszak, amit akár ha Cseh Tamás Bereményi Géza szövegeire gondolunk és a ’70-es ’80-as évekre, a vonat, a vasútállomás és a megérkezések elutazások egészen emblematikus része volt az életünknek - a félelmemet az erősíti, hogy valószínűleg a közeljövőben nagyon sok ilyen és ehhez hasonló létezésforma el fog tűnni, az autózás miatt és még nagyon sok mindent lehetne felsorolni. Tehát ilyen értelemben lelket melengető az, hogy itt egy tájképszerű kompozíció, ráadásul egy jól elrendezett kompozíciós rend látszik, még egyszer mondom, mintha egy western filmből, vagy egy Wim Wenders anyagból látnánk itt képkockát. Talán csak annyi lenne a megjegyzésem, mindamellett hogy nagyon szeretem ezeket a felhőket és ezeket a felületeket, hogy nagyon jó lenne ha ezekben a felületekben átszűrődne a szubjektum. Vagy a Juli, vagy valamilyen módon az emberi jelenlét kompozíciós szinten megjelenne. Gondolok itt a bal alsó sarokra, ahol lehetőség lenne még elhelyezni valamit. Ha ebben a szituációban ez egy plakát fotó lenne, akkor a szerkesztők nagyon könnyen azt mondanák, hogy a bal alsó sarok azért van üresen hagyva, mert ott lesz a hirdetés vagy ott lesz a reklámszöveg. Még egyszer mondom, hogy én szeretem ezt a képet, és az utolsó megjegyzés miatt két disznó. (szőke)
értékelés:
Hát, én ennél egyszerűbben gondolkodtam: egy hangulatot, érzést akartam csak átadni, semmi konkrét gondolatot. Néha a dolgok olyan egyszerűek, a "távolságérzés", ami nem feltétlenül "hiányérzés", csak úgy ottvan (térben és időben), ha elnézel a távolba, ahol a vonalak összetalálkoznak.:) Ez lehet, hogy így nagyon elvontnak tűnik...