Humoros kép, és a humorosságának az a fűszere, hogy van egy elég szomorú felhangja is ennek: a pusztulás, a gondozatlanság, de mégis formailag megvan ez a játékosság, ahogy ezek az oszlopok billegnek ebben a térben, és nagyon idegenül is hatnak, a természeti környezetből nagyon erősen kipöckölődnek. Én ennek azért örülök, hogy Tamás ezt észrevette, mert ennek a képnek a finomsága pont abból van, hogy viszonylag jellegtelen fás vidéket sikerült találni, ami keretezi ezeket az ember által idepakolt útjelzőket, és látszik az is, hogy itt a természet is megtette a hatását, az idő, az ember gondatlansága, és ez úgy szép lassan az enyészeté lesz. Hogy ez 22-es lecke, Hétfő délután, azzal nem biztos, hogy tudok mire menni, nem tudom, hogy Tamásnak a hétfő délutánjaihoz ez mennyiben kapcsolódik. Lehet, hogy az Eltűnő világ leckében tartanám ezt inkább jó megoldásnak, pontosabban abból a filozófiai alapvetésből kiindulva, amit az előbb ecseteltem. Úgyhogy én ezt a leckét, mint leckemegoldást visszaadom, mint kép, kedvelem, és nem is nagyon tudok semmibe belekötni, megadom rá a három csillagot, ugyanakkor a leckemegoldásra várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést. Az jó ötlet, hogy eltűnő világ.