Én most azt mondom Ildikó, hogy menjünk vissza a kályhához. Az első három, és az utána következő leckék kellenének, mert azok nem csak bemutatkozások, de alapoznak is a továbbiakra. Nagyon előreszaladtál a leckékben, de itt félbedarabolt emberek vannak, meg fél karok, tehát kompozícióban ez nem egy jól elkészített kép, ugyanakkor én értem, és érzem azt, hogy neked ez miért fontos. Valamit láttál, amit szeretnél nekünk megmutatni. Egy olyan szituációt, ami talán túlmutat azon, hogy az ember turistaként mit lát, vagy mit vesz észre. Itt a valóságot látjuk, azt a valóságot, amit a képeslapok nem mutatnak, ugyanakkor ezt meg kell tudni úgy mutatni, hogy ennek fénytani és a kép elrendezése szempontjából is meg legyen az az összetartó ereje, amitől esztétikailag is megoldottá válik. Nem mentél le az ő szintjükre, nem guggoltál oda hozzájuk fentről lefelé fotózol, ennek mindig olyan üzenet van, ami tulajdonképpen egy szorongató, vagy lenéző, lekezelő helyzet. Ha te érzelmeket akarsz kiváltani, vagy ennél még jobban felülre kell menni, és az ő elesettségükre helyezni a hangsúlyt, vagy oda kell hozzájuk kucorodni, és belekerülni az ő aurájukba. Ez most nem történik meg. (hegyi)