Imádom az őszt és a telet. Nekem még felnőttként is ez az időszak ad egy kis plusz nyugalmat, elgondolkodást, visszatekintést de csakis pozitív irányba. A kép témája tudom kicsit elcsépelt, de számomra ebben a képben az a bizonyos érzés, ami erre az időszakra jellemző, benn van.
Ugyanaz, mint az előző képnél. Ki vagyunk szorulva a kép bal szélére. Hagyj teret, levegőt, mert enélkül csak a forma marad, lélek nélkül, az meg nem elég, a szépség önmagában semmi, elmúlik. Ez a virág szinte robbanna, ha lenne tere. Ha nem is erről, de kérlek, ismételj. (hegyi)
Köszönöm, igyekszem megfogadni az instrukciókat.