Munkák | Látszótér

Szűrés

Ha leszámítom, hogy balról bever a nap, akkor ez lenne a legizgalmasabb terep a háromból. Itt lehet mesélni, itt van inkább több esély arra, hogy valami elindul a néződben és nem csak annyit lát, hogy ja, szép, szép. Igen, ehhez kell még valami, egy félredobott bicaj, egy ottfelejtett kabát, bármi, ami beindítja és mederben is tartja a sztorit. De kell sztori! Én ebben az irányban mennék tovább. (hegyi)
értékelés:

Szintén a tegnapi nap szüleménye (12.30.), az otthonomtól nem messze készült.

Ez a motívum érthetőbb, ritmusosabb az előzőnél. A helyzet az, hogy túl későn exponálsz, ha 10-15 perccel korábban mégy oda és lövöd a képet - persze lejjebbről, mert magasabban lesz a nap - akkor az ég is jobban él, nem ennyire sötét és tónustalan. Azt kell tudni, hogy ez az az időpont, amit nehéz megtalálni, hogy mikor nem túl sok és mikor nem túl kevés már a fény, de ha ez a témakör izgat, érdemes ezzel behatóbban foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

Tegnap (12.30.) újra volt időm kicsit fotózni, előző képeim hibáiból tanulva, igyekeztem azoknál "jobbakat" készíteni.

Sokkal jobb, hogy van terünk. Ennek örülök. Most két főszereplő van. A fa a háttérben, meg ez a kis kóró az előtérben. Ha megnézed a kórót, bár elég sötétben van hagyva, de kiad szinte egy kehely formát. Ha annak közepébe lenne téve a hátsó fa, nem kuszálódnának össze a formák egymással. De azt is lehet, hogy a két forma a kép két szélére kerül valahová, szóval bármi lehet, de most össze vannak tapadva, egyik se hagyja a másikat élni. A másik, hogy ha lejjebb mégy, az alsó régiók is érthetőbbek maradnak. Értem, hogy kedveled a naplementét, de azt is kell tudni, hogy ha ezt akarjuk, nem nagyon izgalmas, ha betesszük középre. És a keménység is ellene dolgozik a fő témának. Majd kérek ismétlést erre. (hegyi)
értékelés:

Imádom az őszt és a telet. Nekem még felnőttként is ez az időszak ad egy kis plusz nyugalmat, elgondolkodást, visszatekintést de csakis pozitív irányba. A kép témája tudom kicsit elcsépelt, de számomra ebben a képben az a bizonyos érzés, ami erre az időszakra jellemző, benn van.

Ugyanaz, mint az előző képnél. Ki vagyunk szorulva a kép bal szélére. Hagyj teret, levegőt, mert enélkül csak a forma marad, lélek nélkül, az meg nem elég, a szépség önmagában semmi, elmúlik. Ez a virág szinte robbanna, ha lenne tere. Ha nem is erről, de kérlek, ismételj. (hegyi)

Házunktól nem messze folyik össze a Sió és a Kapos, ez a kép egyik hídról készült.

Namost az van, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, csak az a valami, ami talán vonatsín, az bajos. Nem is az, hogy van, mert legyen, de akkor legyenek meg a talpfák is, legalább picit, mert így képhibának hat. És egy kicsit balra mozgattam volna a kamerán, mert az a bokor most nagyon ki van szélre sodródva. (hegyi)
értékelés:

Én voltam az, aki elsőre szabályt szegett, első feladatként nem önarcképet készítettem, most pótolom (kaptam érte "dorgálást", bár ez erős túlzás). Egy igen viseltes és öreg, Pentax-M 1:1.7-es 50mm-es manuális objektívvel készült a kép, ami egy k-50-es vázon volt. Helyszín a teraszunk, állvány híján az ablakpárkány maradt. Rettenetes idő volt kinnt,borús-esős-szeles (2017.10.23.).

A kép kompozíciója, gesztusa, amit mutatsz vele, az rendben van. Amivel van némi probléma, az a világítás, és az ebből adódó (vagy nem adódó) utómunka hiánya. A felénk eső arcfeled sötétben marad, bebukik, ezt vagy derítéssel kell megoldani - erre jó egy fehér papírlap, újság is - vagy olyan időpont kell, amikor több a fény, vagy olyan helyszín, ami engedi, hogy valamiről vissza tudjon fény az arcra verődni. Szeretném, ha még küldenél önportrét, kérek ismétlést. (hegyi)

Kisfiam 7 hónaposan, ilyenkor az ember ugye probál mindent megörökíteni, amit csak tud, ez is így "ne mozdulj! ne mozdulj! csak egy pillanat" kép, úgy kellett ugrani a gépért, nehogy elmozduljon a "modell" :)

Üdv a Látszótéren, kedves Péter! Bevallom, kicsit nehéz helyzetbe hoz a képed, mert hogy nem véletlen, hogy első leckére önarcképet várunk, könnyebb arról kommunikálni az elején, mint egy portréról, amit másról készítesz. Alapvetően engem ez a világ, főleg a tónusok a hatvanas-hetvenes évek analóg világára emlékeztet, ezt jól megfogtad, kifejezetten tetszik ez, hogy nem valami művi archaizálással érted ezt el, hanem egyszerűen a tónusokkal, képkivágással, beállítással. Fejtetőnél vágnék abból a háttérben ferdén látszódó talán ágyszélből, az nem probléma, ha belevágsz a hajba, ennyi belefér. Kedves a modelled is, a pillanat is jó, egy dolog, amin ha lehet, majd gyerekeknél érdemes változtatni, ez pedig az objektív gyújtótávolsága. Ugyanis a gyereknek arányaiban eleve nagyobb a feje, közelebb is van a kamerához, mint a karok vagy a test, ha ezt akár csak normállal fotózod, akkor erre a méretkülönbségre még rá is adsz. 105-135 mm körüli lencse lenne jó, az kevésbé torzít. Várom az önportréd is, és a további munkáid. (hegyi)
értékelés: