Azt hiszem, Tamás, hogy itt téged most elragadott az a kompozíciós rend, amit ez az egészen furcsa tetőszerkezet mutat. Ez az építészeti megoldás elvitte egy kicsit a figyelmedet erről a szoborról. Itt is az a problémám, hogy valahogy meg kell találnunk azt a nézőpontot, ahonnan egy tárgy, vagy egy modell a lehető legjobb arcát tudja mutatni. Ha megnézzük ezt a szobrot, akkor ennek a szobornak két fontos üzenetközpontja van: az egyik a test, és a testnek a formái, a másik a paták által - mint hangjegyek által- létrehozott ritmus, amibe ez a szarvasfej még ide plusszban bekerül. Bármelyiket is próbálnám megközelítésként értelmezni, azt mondanám, hogy rendben volna, de most a kettő között elsuhanunk. A fönti testrészt ez a nagyon erős világítás egy picit kopogósra formálja, és a figyelmet el is viszi ez a perspektívikus tetőforma. A lenti lábak közeli részhez nem tudunk közel kerülni, mert annyira távol vagyunk, és annyira föntről lefelé fényképeztél. Ha megtalálod azt, hogy mi az érzelmi kötődés ehhez a tárgyhoz, akkor az meg fogja hozni annak a megfejtését is, hogy honnan fogod lefotózni. Azért nem akarom erre most azt mondani, hogy guggolj le, és akkor közelebb kerülsz a szoborhoz, mert ez nem biztos, hogy így van, lehet, hogy téged más ragad meg ebben a szoborban. Ha semmi, ha csak a térben elhelyezkedése, maga az, hogy ehhez a perspektívikus tetőhöz ő hogy viszonyul, akkor olyan fénytani helyzetben kell ezt tudni lefotózni, amikor még határozottabbak ezek a ritmusok. De ha a kompozícióban fontos neked ez az épület, akkor nem értem igazán, hogy mit keres ott a képnek a bal oldalán az a sétáló bácsi, vagy az a fatörzs, mert akkor a tető végénél kell végrehajtanunk a vágást. Megjegyezném még, hogy ez a kompozíció is dől, el van fordulva az óramutató járásának ellenkező irányba, ezt sem teljesen értem. Az ötlet maga jó, én erre egy csillagot tudok adni. A Vágy leckéből áttenném az Épített környezetbe. Szeretném, ha a vágyat saját magadon szűrnéd át. (hegyi)
értékelés: