Jóban-rosszban

Havasi László
2019. 01. 22.

16. Szociofotó, utcafotó, Elemzés, Feladatmegoldás

Jóban-rosszban

A kép egy workshopon készült, ahol a cél az utcán élő, szerencsétlen sorsú emberek életének a bemutatása volt. A Blaha Lujza tér hajléktalanjai nagyon súlyos nélkülözések között tengetik életüket. Ez a pár együtt próbálja meg átvészelni a férfi szívműtétje utáni sülyos heteket. Magáért beszél a két ember viselkedése, gesztusai. Egymás iránti érzéseik jól kivehetők, mégis, talán párban túlélhetik.... A helyzet pikantériája volt, hogy talán 50 méterre egy vallási szervezet kínálgatta a prospektusait, kiadványait de hozzájuk nem mentek oda.

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Hozzászólások

Havasi László
2019. 01. 30. - 19:23

Kedves Márti ! Köszönöm a hozzászólásodat. Csakugyan megrázó és megrendítő dolgokat tapasztaltam ott és akkor. A fotózáson hárman voltunk, az események peregtek, így lemaradt az a kéz, hát istenem....A színes fotózás elég idegen tőlem, különösen az ilyen témákban, szinte kizárt. Tájképet, éjszakai képet gyakrabban fotózok színesben, kékórásat pedig mindig. Lesz majd olyan is. Mégegyszer köszönöm ! Üdv.

Réti Márti
2019. 01. 30. - 18:46

Kedves László! Nagyon sok gondoltot ébreszt a felvétel. Pl mennyire szerencsés az életem még így is... ez csak az egyik része a gondolataimnak. Nekem kicsit hiányzik a férfi keze a képről. Szívesen megnézném színesben is. Szép felvétel! Üdvözlettel a Narancsos

Szalai Olivér
2019. 01. 24. - 11:52

Igazán nincs mit, -még csak nem is pozitív kritikának szántam, csak személyes észrevételnek-.

A sors, élet, környezet részét inkább el sem kezdem fejtegetni. Legjobb esetben is csak árnyalt részleteiben tükrözné a valóságot.

Azért kívánom, hogy egyre kevesebbett lehessen -ilyesmivel- foglalkozni általánosságban, 'történés' hiányában.

Havasi László
2019. 01. 24. - 10:11

Köszönöm a - jó értelemben vett - kritikát. Ott és akkor a komponálás nem volt ilyen magától értetődő. Az mindenképpen szándékos volt, hogy kifelé nézzen a képből a férfi szereplő. Az életük egy súlyos, feszültségekkel teli, minden ésszerűségtől, racionalitástól távol álló élet. Már amennyiben, a mi fogalmaink szerint életnek lehet nevezni azt a helyzetet. Ezért kellett feszültséget keltenem a kifelé néző alakkal. Izgalmas és számomra nagyon vonzó téma, bárcsak többet tudnék ilyesmivel foglalkozni.Köszi mégegyszer !

Szalai Olivér
2019. 01. 23. - 16:18

Üdv a Téren!

Nekem ez a kép kifejezetten tetszik, bár ebből valószínűleg nem érdemes messze menő következtetéseket levonni.
Tetszik, hogy közelről van fotózva, talán én egy kicsit távolabb is mentem volna, hogy a lábak is látszódjanak és az úr kilógó keze, esetleg a háttérben a 'gerendák' csatlakozása a falba. Bár ezzel a komponálással az lett elérve, hogy 'fotós' szemmel nálam, hiányoznak a kilógó részek: ami miatt még inkább felkelti az érdeklődésemet a kép és a szereplők. Ami alapvetően szerintem jó dolog mert a hétköznapi "reflexe", az emberek túlnyomó többségének az elfordulás. Hasonló benyomásokat vált ki a tekintetük is nálam, de mivel balra felé néznek ki a képből és jobbra két 'gerenda' zárja le a teret így tetszik.
Nálam a 'gerendák' jelenléte beindít egy asszociációs folyamatot amitől szívesen nézem a képet.
(Aztán az is lehet, hogy csak túl sokat zsaluztam, léceztem, tűzifát vágtam, és hajlamos vagyok a túlzott optimizmusra.)

Új hozzászólás