A kommentároknál sok mindent elmondtunk már, igyekszem összefoglalni. A csendélet a leckeleírásnál és az estiklopédiában is elég jól meghatározott dolog, egy viszonyrendszer, formailag és tartalmilag is. Valami viszonyul valamihez. Lehet kevés tárggyal is csendéletet csinálni, ha a tárgyak a környezethez adnak valami arányrendszert. Most kábeleket látunk egy nagyjából homogén háttér előtt, és arról kéne meggyőznie Istvánnak a kép által, hogy ezek a kábelek szépek, esztétikusak, vonzóak, érzelmesek, hogy valami módon a néző is azonosulhasson azzal az élménnyel, ami Istvánnak megvan a kábelekkel. Valószínű, hogy a csomagoló drót, a bekötési felirat ezt nehezíti, a formák összevisszasága pedig esztétikailag problémás. Azért javasoltam Istvánnak, hogy az első 3 leckével foglalkozzunk, mert jó lenne, ha abban az irányban mozdulna el, hogy ezt az esztétikai, formai szigort elsajátíthassa. Nem mondok mást, mint saját világából példát: az autó ha gondos tervezés gyümölcse, akkor logikusan van összerakva és akár még az utas számára nem látható dolgok is rendben, tehát esztétikai formában jelennek meg. A kábel így csak kábel, amit kivettem a fiókból, de a néző nem kap semmiféle többletet, sem az által hogy ezekből a formákból valamit a néző számára meglepőt vagy újszerűt állítsunk össze, sem abban, hogy közelebb jusson érzelmileg a kábelhez. Nem a tárgyiasság a megoldás, hiszen tárgyiasan akárki láthat ilyet a barkácsboltban, itt a lényeg az lenne, hogy a tárgyak elhelyezésével, megvilágításával és kompozíciójával új dolog jöjjön létre. (hegyi)
István, nem a mi dolgunk másképp képzelni oda, hanem a tiéd másképp mutatni. A néző nem fog képzelegni, ha te nem segítesz ebben neki.