Karády Katalin megnyalná a kalap szélét, ha láthatta volna a képet. Van ebben egy harmincas-negyvenes éveket idéző hangulat. Nemcsak a kalapforma, és a kalap ferdén felhelyezett formája, de az arcot szegélyező tincsek, amelyeken szépen megjelenik a fény, ezek is erősítik ezt a múltidéző hangulatot. Még a tekintet is, ez a lesütött tekintet is ezt a szemérmes pillanatot erősíti. Amit én szeretnék megjegyezni, és fontos, az az, hogy nagyon szép a női arc, a női arc ritmusa, de ha itt a fényekkel lehetne valamit kezdeni, akkor nem indokolt az, hogy az arcfelületen az ajkak, az orr, a járomcsont felületén kiég a kép. Többet érdemelne, fontosabb azok a gyönyörű, egymásba csúszó domborzatainak az érzékeltetése, mint ahogyan részletgazdag a kalap, szép tónusokat kap a haj, nagyon finom az áll éle, és jó lenne ha picit több információ lenne a járomcsont, az orr környékén. De ettől függetlenül én ezt a képet három disznóra értékelem. És ez egy nagyon jó irány, és drukkolok, hogy még ilyen képek érkezzenek a Katalintól. (szőke)
értékelés:
Ne haragudj, de ez a Karády-s bekezdés durva:S...hidd el, hogy mi örülnénk a legjobban, ha Karády Katalin láthatta volna a képet, mert még élne akkor...de mivel már elhunyt, ezért a tisztelet kijár. Meg még sok minden másért is.