Remélem, Attila, hogy ezekkel a címekkel szintén megtalálunk egy erős utat, mert a kép erős, a cím pedig ilyen Gimesi-féle vicces vonal. Még így, az elején, ez rendben van, aztán majd reménykedjünk abban, hogy a képnek a belső ritmusáról kezdenek szólni a címek is. A kép ugyanis rendben van. Nem azt mondom, hogy teljesen száz százalékos a dobás azért, mert a kép jobb oldalán az az árnyék nagyon erős, amit a vállra vet a nyakad. Ha megfigyeljük, a képnek a bal oldala szépen hozza a formákat, és a kép jobb oldalánál ez érdekes. Annak örülök, hogy meghagytál valami sejthető, minimálisat a testformából a kép jobb oldalán, de ha most azt a döntést hoztuk, hogy nem minden teljesen fekete, nem teljesen sötétítjük le, akkor bizony egy-két árnyalatnyival többet kellene hagyni, tehát egy minimális derítés nem ártott volna annak az oldalnak, most nagyon erős ez a fekete-fehér jelzés. Egyébként egy nagyon őszinte portrét kapunk, tehát tényleg csak egy minimális dolog, hogy eldöntöm, hogy most tényleg csak a fél arcomat mutatom csak, és a másik fele sötétben marad, vagy pedig létrehozom ezt a tónusjátékot, de azért a viszonyrendszert a háttértől kezdem el számolni, és ehhez képest valamennyit derítek a sötétben lévő oldalon is. A három csillagot megadom, mert az őszintesége rendben van, és a leckemegoldásnak is megfelelő. (hegyi)
értékelés:
A címért bocs, próbáltam összehozni a két képet, a tartalmat, meg a formát.
Amúgy is nehezen adok címet a képeimnek, mert vagy látszik rajta - ha nem akkor a cím is fölösleges - vagy meg asszociálni akarok, akkor valamit kitalálok. Na, most önarcképben nem nagyon tudtam asszociálni, s látszani meg látszik, köszönöm Mariann. :)
Igazából fekete-fehérre törekedtem – akkor éppen az volt „aktuális” – s azt hiszem ennek a képnek készült egy durván ff változata is, az biztos, hogy itt deríteni nem akartam. Köszönöm Zsolt!