Karma próba
Ez a kép ma reggel készült. Nincs semmilyen háziálatunk, viszont egy hete észrevettük, hogy egy egér garázdálkodik a garázsban. Mivel minden életet tisztelek, megpróbáltam élve elkapni, de tegnap este bejött a lakásba, és a feleségem konkrétan frászt kapott tőle. Jöhetett a karma próba. Egymás mellé lerakva egy élve fogó csapda és egy klasszikus egérfogó. Ha a csapdába esik, reggel megnéztük volna a gyerekekkel, azután elengedtük volna a kertben. Ehelyett a kukába került. A karma elől nincs menkvés. Ha gyilkos vagy, légy profi gyilkos.
   Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a fénykép nincs beállítva, a sajt a szájában volt az egérnek, kicsit meglepődtem. Sajnálom azért, jobb ha tudjátok...

Sokat gondolkodtam azon, hogy ez a kép a leckék közé egyáltalán felkerüljön-e, vagy a szorgalmi kategóriába tegyem be, de végülis azért döntöttem így, hogy ide kerüljön, mert szeretnék róla beszélni, és nem kompozíciójában, bár ott is lehetne hibákat találni, abban, hogy eldöntjük, hogy minket a történetből mi izgat; ez a kép a leiratával együtt egy mesei történet, még ha ez a mese drámai is, csak azt szeretném mondani, hogy ez így nem elég, ez csak egy illusztráció így, nem elég, ha egy történetnél a kép csak az illusztráció szerepét tölti be, merthogy a képnek önmagában kell teljesítenie ezt a történetet. A másik meg az, hogy nagyon óvatosan kell bánni azokkal a történetekkel, ahol bármi, akárha csak egy ilyen kis rágcsáló is az életpályája végét mutatjuk be, mert ez csak akkor vállalható, elfogadható, ha tartalmazza az alkotói attitűdöt is. Mire gondolok: Valamilyen viszonyba mindig kerülünk egy ilyen helyzetnél azzal a történettel, ami itt lezajlik. És ezt a viszonyt meg kell mutatnunk, ezt a humánus hozzáállást tudni kell bemutatni. Én megértem, hogy teljesen más szerepe van egy terráriumban tartott kis egérnek mint mondjuk annak, aki a mi felhalmozott javainkat dézsmálja, és más a szerep, és nem kell szépelegni, hogy ezeknek a kártevő egerek útjának a vége bizony az egérfogó. Ez a rész megvan, ezt el lehet fogadni. De ezzel a történettel valamilyen viszonyunk mégiscsak van, és ezt ábrázolni kell tudni, mert ha ez nem kerül ábrázolásra, akkor ez a történet önmagáért való, még a leirattal együtt is, mert a képen az nem szerepel. Ezt szerettem volna elmondani, és ezek miatt én nem is adnék erre a képre disznót, de az oktatási helyzet illusztrációjának ez fontos, hogy itt legyen. (szőke-hegyi)

Hozzászólások

az értékeléssel egyetértek ... sok a duma. próbálok komment nélküli házikat csinálni, hogy fejlesszem a képek kifejezőerejét.

István, értem, persze, a "vicc"-és "kacsintás"gomb hiányában is nyitott vagyok a humorra, még ha ez most komolysággal is bír. ....love and harmony:)

Nekem inkább ősz,mert ha ősz akkor indul az egérháború/itt vidéken/

GG - :o)) jó ötlet!

VVC - ugyan! az ember is csak egy állat! minden nap küzd az életben maradásért. Az, hogy a technika segítségével a Föld egyes részein ez jórészt automatikusan történik, szintén az életben maradásért folytatott küzdelem egyik kiteljesedése - mi úgy hívjuk: nyugati civilizáció. és bár sok mindenben nem értek egyet vele, azért a vívmányait még használom: laptop, gáztűzhely, egérfogó.

Egy egér 20 naponta 6-8 utódot képes világra hozni. Hathetes korában lesz ivarérett, és másfél-három évig él. Egy egér felülete legyen mondjuk 8 négyzetcentiméter. Könnyű kiszámolni, hogy egyetlen egér (feltéve persze, hogy terhes volt :o) utódai kb 6200 négyzetkilöméter helyet töltenének be - csak az egér, netto. Tegyük fel, egy egér térigénye 15-szöröse a testének, akkor az pontosan 93000 négyzetkilométer! Vagyis ha nem ölöm meg ezt az egeret, egy év múlva egész Magyarorszég egyetlen egérország lett volna!!!

(Sajnos a gépen nincs "vicc" vagy "kacsintás" gomb, de azért értitek, ugye?)

Na, lényeg a lényeg: Az életben maradásért folytatott küzdelem kemény dolog, főleg, ha az ősembernek a törzséről is gondoskodnia kell ...

:o) - peace

Szerintem ebből kijöhetett volna egy riport. Így önmagában, házikedvencnek, szerintem túlságosan dokumentarista lett.
Ha köré csapnál pár jó képet az egér kártételéről (nekem egyszer a csokimat rágta meg, az volt az utolsó csepp a pohárban), a két egérfogóról, meg esetleg az eltávolításról, ez egy takaros riport lehetne a kártevőirtók dolgos hétköznapjairól.

"az életben maradásért folytatott küzdelem" -még nem hallottam, hogy egy ember egy egérrel kűzdött volna az életben maradáséért... ellenben az egér az életben maradásáért kűzd amikor ösztönösen élelmet keres, mondjuk az ember házában és amikor elmenekülni próbál sikerrel vagy anélkül. Nem tolvaj, csak életben szeretne maradni. Fordítsuk meg a helyzetet, például az ember megöli a disznót, mert hurkát és kolbászt meg ilyeneket akar enni, hogy aztán életben tarthassa magát, jó sok zsírral és állati proteinnel. A disznók fellázadnak és megölik az embert, mert az életben maradásukért kűzdenek... SZÓ SZERINT. Tudom, ez most kemény groteszk hasonlat, de az. Szomorú a fennti kép története, reméljük az egérke újjászületik... /képet elemezni sajnos nem tudok, majd megtanulom/

épp ez benne a karma próba - nem csak az egéré, az enyém is. szerintem az élet tisztelete nem jelenti azt, hogy nem ölhetem meg az egeret - számomra ez az életben maradásért folytatott küzdelem része, ugyanúgy, mint a disznóvágás vagy a kenyérsütés.

A szúnyogot leütöm, mert szívja a véremet. --- A legyet elkapom, és kiengedem az ajtón.

de ha minden életet tisztelsz, akkor miért raktál le klasszikus egérfogót, miért nem csak az élve fogót próbáltad?

A klasszikus egér története...

kibaszottul művészi... a leírás, meg minden...

Új hozzászólás