mechanofília

Tetszik benne a kék csík és a réz színe. Ferihegyi repülőgép emlékpark, 2009. 07. 04.

A kép gépészeti, mechanikai formatanulmány. Elsősorban a 20-as évekbeli avantgard nagyon szeretett dolgozni ezzel, vagy a Bauhaus. És olyan filmek is születtek, némafilmek, amelyekben ezek a szerkezetek nagyon fontos szerepet kapnak. És ráadásul azt kell kimondani, hogy az ember által épített különböző mechanikai szerkezetek tényleg nagyon érdekesek, és főleg, hogyha ez valamilyen archaikus rendszernek tűnik. Az, hogy ez a fényképezőbelső milyen korú, régi avagy új szerkezet, az ilyen értelemben teljesen mindegy, mert a megvilágításból adódóan archaikusnak tűnik. A korrodeált felületek, olyan az egész, minthogyha egy, minthogyha a Gellért szálló fürdőmedencéjének a mechanikáit látnánk. Az én megjegyzésem az inkább az, hogy ebben a nagyon közeli felvételben a döntések nem születtek meg teljesen. Térképészeti értelemben igyekezett az alkotó ezt a felülnézeti lehetőséget használni, ha megnézzük a kép baloldali függőleges felületét, ott van még egy talán negyedujjnyi szakasz, amit ha áthelyeznénk a jobboldalra, akkor a gép különböző kiálló kis fémszerkezetei még a képbe kerülnének jobboldalról. Egy picit kellett volna igazítani a kamerán. A másik kérdés az, hogyha a fémfelületek, a mechanikák, a rajta lévő fénytani hatások a fontosak, akkor vajon szerencsés e háttérként az erőteljes kéket, a sötétzöldet és ezeket a különböző meghatározhatatlan felületeket, amelyek nyilván itt alátétként jelentkeznek, használni. Ugyanis ugyanannyira összetetté válik a gépet körülvevő háttér, ugyanannyira bonyolulttá válik, mint amennyire bonyolult a gép mechanikáját megmutató középponti rész. A középpont sem véletlenül hangzik el, mert a képnek a középpontjában az optikához kapcsolódó furcsa szerkezet középső sötét foltja uralja ezt a képet. Oda vagy valamilyen plusz kis műtermi megvilágítással fényt, vagy valamit, valamilyen ötletet kellett volna még alkalmazni, mert most olyan az egész minthogyha egy varázsszerkezetet látnánk, aminél a varázsszerkezet mechanizmusa érthető, de ahova vonzza a szemet ez az egész üzenet, ott nem történik semmi. Ha az alkotót érdekli ez a fajta mechanikák iránti tisztelet, érdemes lenne ezzel még egy kicsit foglalkoznia. Én ezt most pont azért, mert nincs pontosítva, bár ugye a leiratban is írja, hogy tetszik benne a kék csík és a réz színe, akkor ezekre éppen a világításokkal lehetett volna többet foglalkozni, tehát én ezt kétdisznósra értékelem ezt a képet, mert úgy érzem, hogy nem száz százalékosan lettek az exponálás előtt ezek pontosítva, hogy mit miért csinálok. (szőke)
értékelés:

pelikán tollászkodik

Veszprémi állatkert 2009 04 11

Ez a kép, amelyben a mosott folyami kavics, mint háttérfelület, és az előtérben lévő ritmikai képlet, a tollak és a tollak színei jó variációban jelennek meg, egy absztrakt ritmusjátékot mutatnak. Abban az esetben, ha a megfejtést az alkotó nem küldte volna el a képhez, nagyon nehezen lehetne megállapítani, hogy milyen élőlényről van itt szó. Sokkal fontosabb az egész kép szempontjából a ritmika, a tollak hegyei, amelyek ritmusként belefúródnak a barna kavicsformákba. Tehát én ezt igazából ritmikai elemzésként közelíteném meg. Ha már a tökéletesség házi feladatra érkezett ez a kép, én azt mondom, hogy a toll színvilágból ez a rózsaszínes, szürkésrózsaszínbe hajló alsó felület, én nem tudom, hogy az anatómiája hogyan változik ennek az állatnak; aminek itt egyrészét látjuk, de ez a sötétes tömeg ez még nagyon jó lett volna, ha még folytatódna a kép alsó felén. Most egy picit ad-hocnak tűnik a ritmusjáték. Tehát én csak annyit tettem volna, hogy még egy picit itt ezzel a sötét felülettel valamilyen módon játszottam volna. Amennyiben az állatnak nincs további ilyen felülete, akkor valamit még beleapplikáltam volna ebbe a képbe, de nagyon közel van a megoldás egy jó fotóhoz. Én azt gondolom, hogy a kettő disznó megvan, ettől függetlenül a tökéletességet lehet újra elkészíteni, ha szeretne ezzel foglalkozni a Balázs. Annak örülök, hogy végre valaki, végre valamelyik estiskolás ki mert mondani egy olyan mondatot, hogy nekem ez a tökéletesség. Merthogy ez a lecke erről szól, hogy mutassuk meg, hogy számunkra mi az, ami vizuálisan megfogalmazható tökéletességet jelent. (szőke-hegyi)
értékelés:

VVG tükre

Az Estiskolán a tükrökkel, a különböző tükröződésekkel sok verziót láttunk már. Annak örülök, hogy a Balázs szembenézése velünk egy olyan formán keresztül jelentkezik, egy olyan tükörformán, ahol a tükörhöz alapvetően nem nyúl hozzá és a tükör sérülései, a tükör homályos felületei, tükör által homályosan, az egy vallomás erejű, nyakékszerű, múlt időt idéző lenyomatként jelenik meg. Annak ellenére, hogy nem egy vidám kép, én ezt egy nagyon fontos üzenetnek tartom és nagyon örülök, hogy a Balázs meglépte és ezt a házi feladatot így, ilyen formán küldte be. És bár elsőre a VVG nem volt egyértelmű, hogy mit jelenthet, de a kép szemlélése, a gesztusok egyértelművé tették, hogy ráadásul egy nagyon jó illusztrációs, asszociációs útra lépett Balázs azzal, hogy elképzelte, milyen lehetett az a pillanat, amikor Van Gogh azt a bizonyos fülhöz kapcsolódó gesztust tette. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Világok harca a gyerekszobában

Ennél a képnél azt hiszem – egy fekete-fehér képet látunk – érzékelhető, hogy mi a szimbólumrendszere. Ugye egy úgynevezett csuhébaba figura és a modernkor transzformer személye kapcsolódik itt össze, tulajdonképpen egy olyanfajta képzőművészeti gegget látunk, amelynek elsősorban verbális a humora, verbális a kapcsolódási rendszere. A modern és az archaikus. Ugyanakkor az egész képre egy expresszív hatás nyomja rá a bélyegét. Talán a vaku miatt, talán az eléggé sarkított megvilágítás, amelyből a részletek, az árnyékok, a finom, leheletszerű fátylak hiányoznak. Én ezt igazából nem érzem 100 százalékosan összekapcsoltnak. Egyszerűbben próbálom mondani. A filozófiája és a képzőművészeti megvalósítása az nem kapcsolódik jól össze. Eléggé tárgyilagosan van megoldva ez a képi abszurd. Nem kerül a vizuális része abba a mélységbe, mint amiről a múlt és a jelen játék filozófiája szólhatna. Én ezt egy egydisznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

bontott környezet

Ádámnál

A dokumentum jellegű átépítésben emlékképként rögzített fénykép ritmusokkal is foglalkozik, és inkább ezt kell elsődlegesen értelmeznünk, azért mert nincsenek olyan retro vagy szoció tárgyak, WU2 sampon vagy bármi más, aminél azt mondhatjuk, hogy igen, egy emberi létet jelző halott környezetet mutatunk be. Itt egyértelműen valamilyen építkezésnek a nyomait látjuk és ebből fakadóan színfoltok, felületek textúrák játékával dolgozik az alkotó. Háromszöges szerkezetben a sötétebb színek vannak a fölső harmadában a képnek, a két csempézett fal bontott felületei, amelyek ilyen zöldes-szürke árnyalatban vannak jelen és egy rozsdás, talán valamilyen korrodeált vas felület középen fönt megjelenő fekete foltja, és erre ráválaszolva a kép legalsó szakaszában a kád túlfolyó formájának kör alakú formájának sötétje. Ez a két legsötétebb pontja a képnek és minden más az ritmuselemként a két fal fölött a zöldjeivel, szürkéivel és az alsó részben eredetileg kád forma, de egy nagy fehér felület, ezek ritmusjátékai, amelyek uralják a felületet és ezt kell értelmeznünk, mert elsősorban tehát nem egy realisztikus, hanem egy ritmikai képet az, amit a Balázs fölrak. Ebben a ritmikai képletben pedig a bal alsó sarok az igazából nem megoldott. Ez a fehér nem tartja, hanem billenti a képet, mozog az egész, miközben a bal alsó sarokban ebbe a fehérbe valami kívánkozik, nem tudom megmondani, hogy mi, mert csak a hiányt látom, ugyanerre rá kellene rímelnie a jobb fölső sarokban valamilyen más eseménynek. Nem is a mi dolgunk eldönteni, hogy mit kellene odarakni. Azért nem, merthogy az alkotás az alkotóhoz kapcsolódik. Az biztos, hogy érzékelhető ebben a munkában, hogy a Balázs valamilyen módon vonzódik ehhez a fajta struktúravilághoz és ehhez a fajta furcsa szocióhoz, de én azt gondolom, hogy ezt képes átszűrni magán, képes átemelni. Én ezt visszaadnám ismétlésre ezt a házi feladatot, miközben azt mondom, hogy az absztrakt felé való indulása, keresése az egy nagyon jó út, csak még pontosabban kellene fogalmazni. (szőke)

barátom a kaktusz

Én őszinte leszek. Szeretem ezt a képet. Nekem is vannak kaktuszaim, de nem ezért szeretem. Sőt bennem még egy olyanfajta kérdés is megfogalmazódik, hogy engem a Juhász-Duró Balázs be akar csapni. Ugyanis énszerintem ez a kép tökéletes a 4-es lecke barátom kategóriájára, de hogy tulajdonképpen mivel a barátság az mindig is egy titkos dolog, és egy szemérmes történet többségében, szerintem, tehát mindig vannak olyan titkok, amik csak a barátokra tartoznak, énszerintem nem csak a barátok, a kaktuszbarátok láthatóak ezen a képen, hanem a valódi barátok. Ott van pédául Csingacsgukk a háttérben ólomból, itt van Hurvinyek Géza gyakorlatilag ilyen, hát ilyen bugyi-kék színben, ő szerintem valahonnan a Szaturnuszról jött, és itt van a nagyorrú Farkas Géza Ferenc, mutogatós, simléderes sapkás állatka, és valaki még mögötte nagyon néz. Tehát én ezt a képet azért is tartom egy őszinte vállalkozásnak, mert a Balázs a kamerájával megtette azt az alázatot, hogy lesüllyedt ide a kaktuszok világába és így egyszerre, tulajdonképpen az egész baráti társaságot láthatjuk itt akik a kaktuszok és a különböző figurák azok itt megjelennek. Úgyhogy én szeretem ezt a képet. Zárójelben azért megjegyezném, hogy ezek, ezek úgynevezett műtermi helyzetek és ezek tulajdonképpen tárgyfotók kategóriájába tartoznak, ez azt is jelenti, hogy érdemes egy picit játszani a világítással. Igen, tudom, egy ablakban vannak elhelyezve ezek az apró formák. Ha több időt szánsz erre az egészre, akkor az előtér, háttér, középtér kategóriában ezek az apró térbeli formák itt az akár kis nippekre, figurákra gondolok, akár maguk a növények egyből árnyékokat, fényfelületeket kapnak és ezek a csodálatos természeti játékok, például itt a középen látható kaktuszforma amelynek, ez valami aloe forma, valami aloe-szerű növény, ennek ezek a redőzetei tónusokat kapnak, árnyékokat. Egyből meg fogjuk érezni, meg fogjuk érteni mindazt, amiért szereti ezeket a növényeket. Ezek a kis figurák fényárnyékba kerülnek, félelmetes árnyékaik lesznek a falon, érdemes lenne világítástechnikai szempontból játszani még ezekkel egy picit zseblámpákkal, gyertyafényekkel, de ettől függetlenül a 4-es leckére a barátom kategóriára a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Ezt a filmet azért szeretem, mert nem akar sokat, nem is hosszú, néha ez jó. És az eredeti hangok ennek a szerkezetnek, ennek a búgócsigának a családi térben hallható eredeti hangjai azok itt nagyon jót tesznek, nagyon jól segítik elő ezt a festői folthatást, amely ennek a játéknak az igazi lényege. A számítógépes játékokhoz képest ez a régi gyerekkori játék, amelyet nyilván most újra gyártanak, lehet ilyet venni, nagyon, nagyon izgalmas, ahogy a formák egymásba folynak, és tényleg mint egy ilyen kis gyermekkori titkos meditációs játék, ilyen formán lehet, hogy még a végén ki fog derülni, hogy a gyerekkorunkban használatos játékok nagy része buddhista, taoista, fraktálszerű szerkezet volt és ezért vagyunk ilyen furcsák 40 év fölött, mert hogy ilyen gyerekjátékokon nőttünk föl. Egy ilyet lehet itt látni, és én nagyon örülök, hogy a film nem ott fejeződik be, hogy ez az absztrakció érzékelhető a forgás a foltok és a hozzátartozó hang, hanem a végén értelmezi mindezt és bemutatja a kamera azt, hogy igen, egy kisgyereknek a gyerekkori játékát látjuk, talán a kisgyerek ott reagál is és látjuk az egészen egyszerű, hogy is mondjam kézzelfogható jelzéseket ezen a játékon, amely ebből az álomvilágból már teljesen mást mutat. Várom a további alkotásokat. (szőke) értékelés:

Karma próba
Ez a kép ma reggel készült. Nincs semmilyen háziálatunk, viszont egy hete észrevettük, hogy egy egér garázdálkodik a garázsban. Mivel minden életet tisztelek, megpróbáltam élve elkapni, de tegnap este bejött a lakásba, és a feleségem konkrétan frászt kapott tőle. Jöhetett a karma próba. Egymás mellé lerakva egy élve fogó csapda és egy klasszikus egérfogó. Ha a csapdába esik, reggel megnéztük volna a gyerekekkel, azután elengedtük volna a kertben. Ehelyett a kukába került. A karma elől nincs menkvés. Ha gyilkos vagy, légy profi gyilkos.
   Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a fénykép nincs beállítva, a sajt a szájában volt az egérnek, kicsit meglepődtem. Sajnálom azért, jobb ha tudjátok...

Sokat gondolkodtam azon, hogy ez a kép a leckék közé egyáltalán felkerüljön-e, vagy a szorgalmi kategóriába tegyem be, de végülis azért döntöttem így, hogy ide kerüljön, mert szeretnék róla beszélni, és nem kompozíciójában, bár ott is lehetne hibákat találni, abban, hogy eldöntjük, hogy minket a történetből mi izgat; ez a kép a leiratával együtt egy mesei történet, még ha ez a mese drámai is, csak azt szeretném mondani, hogy ez így nem elég, ez csak egy illusztráció így, nem elég, ha egy történetnél a kép csak az illusztráció szerepét tölti be, merthogy a képnek önmagában kell teljesítenie ezt a történetet. A másik meg az, hogy nagyon óvatosan kell bánni azokkal a történetekkel, ahol bármi, akárha csak egy ilyen kis rágcsáló is az életpályája végét mutatjuk be, mert ez csak akkor vállalható, elfogadható, ha tartalmazza az alkotói attitűdöt is. Mire gondolok: Valamilyen viszonyba mindig kerülünk egy ilyen helyzetnél azzal a történettel, ami itt lezajlik. És ezt a viszonyt meg kell mutatnunk, ezt a humánus hozzáállást tudni kell bemutatni. Én megértem, hogy teljesen más szerepe van egy terráriumban tartott kis egérnek mint mondjuk annak, aki a mi felhalmozott javainkat dézsmálja, és más a szerep, és nem kell szépelegni, hogy ezeknek a kártevő egerek útjának a vége bizony az egérfogó. Ez a rész megvan, ezt el lehet fogadni. De ezzel a történettel valamilyen viszonyunk mégiscsak van, és ezt ábrázolni kell tudni, mert ha ez nem kerül ábrázolásra, akkor ez a történet önmagáért való, még a leirattal együtt is, mert a képen az nem szerepel. Ezt szerettem volna elmondani, és ezek miatt én nem is adnék erre a képre disznót, de az oktatási helyzet illusztrációjának ez fontos, hogy itt legyen. (szőke-hegyi)

Egyetlen hangya testében több atom van, mint az összes csillag száma az égen. A két végtelen között ott az ember. Közben a Kolompos együttes zenél.

Egyrészt a Balázsnak egy személyes üzenet, hogy én nagyon szeretném ha aktivizálná magát, mert én szeretem a dolgokat, amiket csinál, másrészt meg a filmet elemezve itt a leiratból indulnék el, mivel az arányrendszereken kellene egy kicsit finomítani. Azt írja ugyanis a leirat, és azt szeretné számunkra közölni, hogy a két végtelen között ott van az ember, mármint a hangya teste és az atom meg a csillagok között. Ebben a filmben ha megnézzük, van egy bevezető képsor, az éggel, aztán a kamera ráfordul egy sötétebb, csak sziluettben látszó bokros vidékre, és aztán innen elindul egy történet, fel-felvillantva – mivel a technika pixillációs – látunk egy almát, amit akár a bűnbeesés almájának is gondolhatnánk, és ez az alma vezeti a történetet, aztán egy vágással a bokorból úgymond felülnézetből előkúszik maga a főszereplő, hátonfekve végigcsúszik vagy végigúszik a földön, és hát ebben a nagy igyekezetben elveszíti a cipőjét, amire ráközelít a kamera, és mintegy ilyen dokumentumfilmben, vagy nyomozati anyagban megtalálja az almát, amibe beleharapott valaki, és ezen az almán ott van egy hangya a végén. Tehát az üzenet maga, és az íve nem lenne rossz, csak én a végénél egy picit korainak érzem az elvágását, a film végét, ezt a részt, ezt a fajta helyzetet, főként a rátalálásra fókuszálnák még egy picit, főleg akkor, ha arányaiban nézem a filmet, és ha azt nézem, hogy mennyi a bevezetés, akkor ehhez arányítanám a befejezést is, mivel hát ott kell a poénnak ülnie. De hát azt azért tudnunk kell, hogy ez a pixillációs technika ez nem egy egyszerű feladat, úgyhogy én most azt mondom, hogy egészalakos portrénak is el tudom ezt fogadni, és kössünk egy úgymond üzletet, megkapod a négy disznót, ha az egészalakos portréra még egy filmet csinálsz nekünk, akár ennek a filmnek egy bővebb verzióját, akár egy másik ötletet megmutatva, mert én azt várnám, hogy erre a leckére a Balázst megismerjük. Úgyhogy négymalacos a film. (hegyi) értékelés:

Azért szeretek bicajjal menni, mert így érzem, hogy teszek valamit - szemben azokkal, akik nem tesznek semmit. "Ne próbáld ... tedd, vagy ne tedd" (Yoda mester) Az első lecke után (ahol a kisujjam körme lett lefotózva) egy kicsit többet szerettem volna megmutatni magamból, egy jellemző vonást: a FÖLD szeretetét. Ez nálam (többek között) abban nyilvánul meg, hogy busz vagy kocsi helyett biciklivel járok dolgozni. Ha esik, ha fúj bicajjal megyek - kivéve néha, amikor a munkába menetelt összekötöm a nagybevásárlással.

Ennek a kisfilmnek azon túl, hogy egy rövid, vallomásjellegű darab, az a nagy előnye, hogy valamilyen módon a kamerát rögzítette a bicikli kormányára, és ezáltal egy egészen speciális, alsó gépállás jött létre, és örülök, hogy tudatosan egy olyan környezetben zajlik ez a biciklis fahrt, hogy fák vagy épületek nem lógnak be, és ettől szórt fényes, felsős háttértől adódóan az emberi alak a jobb alsó sarokba egy egészen különleges kivágást, egy sziluettet hoz létre, elnézést Balázs, hogy az asszociációimat próbálom mondani, de a Teknőc Ernőnek voltak ezek a fajta nyakgesztusai, vagy Ruszlan Magovedov, ahogy megy az utcán a vasöntödébe dolgozni, van az egésznek egy ilyen oroszos-régi némafilmes hangulata, talán ebbe ez a csíkos ing és a simléderes sapi is belesegít, és pont ettől a mozdulatsortól, ami a biciklizésből adódik, egyfajta hősiessé válik az egész üzenet, másrészt pedig a vallomás-része is igazából, az improvizáció is személyes, árnyal, megmutat belőled valamit, akárcsak azok a mondatok hogy igen, mások szép időben bicikliznek, én meg mindig, akár a postás. Nekem ez a kis etűd nagyon kedves, és azt érzem, hogy van eleje és lezárása is, a portré kategóriára a maximális disznó nekem megvan erre. Köszönjük szépen, és várjuk a további anyagokat. (szőke) értékelés:

Kapocs
Minden mindennel összefügg. Eredetileg medencés képet akartam, aztán nappal szemben fényképezettet. Végül ez lett belőle. Majd a többit is feltöltöm egyszer. Ez a kapocs nem köt össze semmit semmivel. Le kellene vágni a körmöm.

Elsősorban azért érdekes kép, mert egy olyan emberi testrészt mutat meg, egy látszólag jelentéktelen emberi testrészt, ami ilyen közelségben, ennyire szembesítő módon ritkán látható fényképen - mindattól, ami valami manifesztálható, távol kerülünk, naturálissá válik a kép, a makróvilágtól, a körömágyra gondolok, a bőrfelületre, és ezt a fény is okozza, amivel meg lett világítva a testfelületet és a tárgyat, olyan az egész ettől a narancsos-vöröses fénytől, mintha szolarizálva lenne, a laminált asztallap is egészen kiégetté válik. Igazából ilyen képeket, amin egy valóságos tárgyat elhelyezünk egy elefánt vagy egy sündisznó mellett, olyankor használunk, amikor a méretezést próbálja a néző számára bemutatni, pl. hogy a gémkapocshoz képest az a valami mennyire nagy vagy kicsi. Nem vagyok biztos abban, hogy ennek a kapocsnak itt ilyen szerepe volna, hogy az ujj méretére utaljon. A címmel ugyanakkor nem nagyon találom a fogódzót, azon kívül, hogy igen, van egy kapocs a képen, hogy mi mivel kapcsolódik össze, itt az alkotó is utal erre, hogy a kép sem akar semmivel sem összekapcsolódni, viszont akkor az a kérdésem, hogy a cím az erőteljesen valamilyen kapcsolódásra utal, akkor mi itt a megoldás? Mivel ez az első lecke, a kapocs szó talán szimbolikus jelentéssel bír, és az estiskolához, az estiskolásokhoz való kapcsolódásra akar utalni. Ez egy jó irány, ha ez a történet, és egy jó szellemiség, de ehhez a képi elemeket is hozzá kell rendezni, és nem csak egy verbális játékkal, egy valóságos kapoccsal, hanem egy picit átértelmezve, pl. egy ujjat, körmöt abszolút lehet témának használni, és nagyon izgalmas tud lenni egy íves felület, a bőrfelület a maga sérüléseivel. Ez a kép most olyan, mintha egy megyei újság hirdetményéből került volna ide, valamilyen körömjavító anyag kapcsán. Nem tud átlépni abba a személyességbe, abba a lírába, ami elvileg elképzelhető lenne, ugyanakkor nem kellően sokkoló a kép, ha ez tudatos választás. Itt is azt érzem, hogy nincs pontosan eldöntve hogy mi az üzenet, mit akarok elmondani, és ezt kellene még tovább erősíteni a következő leckékben. (szőke)
értékelés: