Az Estiskolán a tükrökkel, a különböző tükröződésekkel sok verziót láttunk már. Annak örülök, hogy a Balázs szembenézése velünk egy olyan formán keresztül jelentkezik, egy olyan tükörformán, ahol a tükörhöz alapvetően nem nyúl hozzá és a tükör sérülései, a tükör homályos felületei, tükör által homályosan, az egy vallomás erejű, nyakékszerű, múlt időt idéző lenyomatként jelenik meg. Annak ellenére, hogy nem egy vidám kép, én ezt egy nagyon fontos üzenetnek tartom és nagyon örülök, hogy a Balázs meglépte és ezt a házi feladatot így, ilyen formán küldte be. És bár elsőre a VVG nem volt egyértelmű, hogy mit jelenthet, de a kép szemlélése, a gesztusok egyértelművé tették, hogy ráadásul egy nagyon jó illusztrációs, asszociációs útra lépett Balázs azzal, hogy elképzelte, milyen lehetett az a pillanat, amikor Van Gogh azt a bizonyos fülhöz kapcsolódó gesztust tette. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:
na ha van Gogh, akkor le azzal a cimpaval!
:D
hiszen már lent van ...