Én örülök ennek a képnek, Fény-árnyék leckébe is el tudom fogadni, önképként is működik. Amit meg tudok jegyezni az az, hogy a tónusokkal most olyan a helyzet, mintha az nem lenne eldöntve egészen, hogy most azt akarod ábrázolni, ahogyan a háttérhez viszonyul ez a test, vagy magát a testet, és a háttér csak egy díszítés. Most az élesség a háttéren van, nem rajtad. Ez egy fontos kérdés, rajtad kellene legyen az élesség. A háttér valóban csak dísz, és ha ezt tudjuk, akkor egyrészt a hangsúlyossága lehet, hogy kevésbé lenne fontos, másrészt a tónusrendnél nem azt kell figyelni, hogy az legyen jól exponálva, hanem a test. Most a test nagyon bebukik. Ha sziluettet akarsz, akkor legyen az, és akkor azt kell végiggondolni, hogy mi az, ami mutat sziluettben. Akkor a két kéznek nem az állad alatt kéne lennie, hanem a combjaidon, és akkor egy "erős ember" szituációt lehet hozni, aki mutatja az izmait. Mindegy, bármelyik út érvényes lehet, de most valahogy a kettő közé kerültünk. Most itt abszolút megmutatkozik az, hogy azáltal, hogy ezt a mackónadrágot magadon hagytad, ez olyan, mintha a széknek lenne az alkatrésze, és ez zavaró momentum. Ott kellene lennie a combnak ahhoz, hogy tudjam, hogy az a test folytatása, és nem a széknek valamilyen furcsa része. Ezt a gondolatot még érdemes lenne tovább folytatnod, nem tudom mennyire ismételhető ez valamikor, ha igen, akkor én szívesen venném azt, ha ezt a helyzetet újból gondolnád. (hegyi)
értékelés: