az archívumból
Ez egy nagyon érdekes, és nagyon jól megfotózott helyzet, ugyanakkor olyan ez, mint egy feltartott mutatóujj, egy figyelmeztető ujj, amit én abszolút jónak gondolok, csak engem zavar az, ami a környezetével történik. Van egy ilyen füves mező rész, talán virágocskák azok a fehér pontok, a háttérben van valami magas épület, ami régebbi, van egy modernebb valami a másik irányban, közben vannak más fák is, hát, nem tudom. Valahogy az egész nekem ott problematikus, hogy olyan érzetet ad, és remélem, hogy Tamás fogja érteni, még ha elég ostobának tűnő mondat lesz is, hogy olyan ez, mint amikor az ember el akar mesélni egy olyan történetet, ami nagyon személyes titok, és közben félúton meggondolja magát, mert úgy érzi, hogy az a másik, akinek ezt a dolgot meggyónná, vagy elmesélné, az nem alkalmas, vagy nem méltó rá. Így félig mesélten marad meg a történet, mert belekezdtem, de aztán legömbölyítem, elengedem, és reménykedem abban, hogy nem kérdez rá, hogy de hát, miért hagytad abba az első mondat után, és miért nem mondod tovább. Miközben mindennek a csalódottságát és fájdalmát abszolút értem. Most ez egy ilyen félig mesélt történetté válik nekem. Kérlek Tamás, segíts nekem abban, hogy ezt most én jól érzem, vagy rosszul érzem, valahogy próbáljunk erről beszélni jó? Fontos lenne! (hegyi)
Zsolt elnézésedet kérem, nemes egyszerűséggel elfeledkeztem erről.
Köszönöm az elemzést és most azt is tudom, hogy miért nem reagáltam az első olvasás után.
Mert nem teljesen értettem a felvetésedet. Ez a facsonk a Várdombon állt. A legtöbb, amit tehettem, hogy keresek egy elfogadható nézőpontot, mert nem volt tér körülötte. Belátom, hogy hordoz bizonyos drámaiságot, de számomra ez egy talált tárgy, ami lefényképezve kicsit szoborrá válik. A szobrok iránti vonzalmam meg ismert.
Két eset van. Az egyik hogy távolságtartó korrektséggel ábrázolunk - erre érzem ezt a képet kísérletnek - de akkor a környezet is fontos, és lássuk be, így ebben a formában zavaró elemek vannak a képen túlsúlyban, de annyira meg nem sok pl. az a fácskasor, hogy ellenpontja legyen ennek a halott fának. Ennyiben ez így egy tanulmány. De van az a megközelítés, amikor belemegyünk a személyes térbe, és azon belül alakítunk ki viszonyrendszert, ott már a torzó is működhet, és akkor létrejöhet olyan kompozíció akár itt is, ami már ezt az egészet megoldja. És hát igen, lehet egy harmadik út, a rendezésé is, ettől szokás idegenkedni.