És ugyanezt csinálja a nagy ív, ami ráül egy csonka falra, annak a folytatása a kerek oszlop, ami a nagy oszlop elé ugrik ki, holott nekik is egy vonalban kellene lenniük, ugyanakkor ő egy vonalban van a jobboldali kerek oszloppal, aminek eszerint ugyanazon a ponton kellene lennie, mint a kis ív és az alatta lévő parapetfal.
És így ez a sok, elvileg egy síkban lévő fal, faldarab, ív és oszlop egy térbeli testet alkot, holott nem szabadna nekik, Esher térjátékai mind vizuális trükkökön alapultak. Volt egy építész (?), aki megpróbált megépíteni egy Escher-rajzot... és az a tér egyetlen egy pontjáról úgy is nézett ki, mint az eredeti rajz. Sehonnan máshonnan, mert vizuális trükköt a valóságban csak csalással lehet létrehozni.

most hogy így mondod, tényleg

Ja hogy ez....
hát ez nem látszik.

Illetve így szájbarágva igen. De mégsem.

zárójeles megjegyzés, hogy én azokat a 3d könyveket se tudom látni, amiben a sok hangyazagyva között kéne pónilovat látnom előugrani.

Dehát látszik... ott megy lefelé az oszlop középen, folytatódik egy alacsony falban, arra ráül egy oszlop, aminek a vége egy ív - és voilá, az elbújik a középső oszlop mögé, holott egy síkban kellene lennie vele. Ugyanez a másik oldalon is megvan. Persze, hogy összelapulnak, még jobban össze kellene nekik, hiszen egy síkban vannak! És mégsincsenek, ez benne a fantasztikus. nekem...

Az a baj, hogy nem bújnak egymás mögé, hanem összelapulnak.
Nem tudom hol veszett el a mélysége a képnek, de egy csomó sík, amit esetleg az esezemmel szét tudok választani, a szememnek összelapul egybe.

Ő adja a személyességet, ettől nem halott a tér, mert a rom az lenne magában. Ugyanakkor részlettelen, mert ezt a 'régi, zajos, kiégett' képeslapfotó-formátumot választottam az egészhez.

Ha csak én látom, hát csak én látom, egyszerűen hihetetlen, ahogyan a síkok egymás elé-mögé bújnak, holott egy vonalban lévőnek látszanak, fantasztikus látvány szerintem. Sajnálom, hogy nem látod, hogy senki nem látja.

Nóra, jól érzem ma egy kicsit sértődős vagy. Ne legyél nem bánt senki;)

engem csak egy zavar, azért mert útikép, hogy részlettelen az alak arca, kabátja. ha nem ő a téma, akkor minek van ott?
a tér nekem nem jön a hasonló felületek egy síkot adnak, mert a világítás és az árnyékok nem segítenek az értelmezésben.
Nóra te biztosan jogosan érzed magadénak a fotót, de én csak ezt látom ami ott felül van, nem voltam ott, és nem láttam semmit csak ezt a párszáz pixeles monokróm képet.

Te voltál ott, biztos igazad van, hogy nem volt jobb nézőpont.

Azért ez egy kicsit nehéz, ha az ember csinál egy képet, amibe beleadja szívét-lelkét, és azt kapja vissza, hogy ez csak egy utikép, hol vagy te rajta, van a sarokban egy kődarab azt vedd ki onnan, három hajszál rosszul áll, ezek után az ember viszonylag kevesebb lelkesedéssel áll neki annak, hogy megpróbáljon még egyszer 'rajta lenni' a képén. Mert ezen a képen én rajta vagyok, ez a kép ez kapcsolódik hozzám rögtön, ösztönösen és mélyen; sokkal inkább, mint a reklámos, csak ez a Nóra nem érdekli a művészeket, mert ez a Nóra, a majdnem építész, a műszaki ember, az intellektuális énem. De az is ÉN vagyok! Én, akinek minden rom, minden régi épület mesél, ez meg különösen, hiszen ami ezen van, ez az Escher-es térjáték-csoda, amit képen annyit láttam már, de élőben látni ilyent ez maga a tökély nekem.

És ezen a képen nem szabad sehová sem mozdulni, mert innen volt tökéletes, a bal felső sarkot meg ki nem szarja le, ez egy rom, és a romokból bizony sokszor hiányzik valami, és ez a térjátékon, a képen és az élményen nem ront semennyit.

Szerintem meg tökéletesen kiadja. Én nagyon szeretem ezt a képet, az egyik kedvencem az írországiak közül. :-)

Értem én, hogy Escher, meg látom mire gondolsz, de szerintem nem az igazi. Ez a merőleges nézete a falnak szerintem nem adja ki azt a térösszezavarást, amit akartál. Lehet, hogy lett volna jobb nézőpont, lehet, hog nem. Szerintem innen nézve nem adja ki magát.