képzelt-kép-korrekció

képzelt-kép-korrekció

Gép és ember, fényképező önreflexió, ebben a témakörben sokféle megoldást kaptunk már az idők folyamán és örülök neki, hogy mindig érnek meglepetések. Egyrészt szép a tárgyfotó, érezni a gép szagát is, függetlenül attól, hogy az élesség határa elég szűk, de ez nem baj, hiszen nem képi leltár a cél. Épp elég, hogy a mattüveg képe éles. Itt csatolnék a balettos képre vissza, mert most bár a technika hasonló, mégis míg az a szabadságvágyról beszélt, dinamikával, erővel, ez a kép inkább kordokumentum, azaz részben egyfajta viszonyulás a környezethez, részben a kép készítőjének önmagához, és így leltár, de inkább érzelmi, mint tárgyias formában. Ez vagyok, én vagyok, mint egy tennivaló lista, hogy ne felejtsem el majd később, hogy 2012-ben mi foglalkoztatott, hol tartottam az utamon. Nagyon fontos, hogy a nagy céltudatosságban néha letegyünk ilyen irányjelzőket magunknak, ezért is fontos az első három lecke, mert nem csak meg- és bemutat, de pillanatkép arról is, hogy épp hogy is voltunk magunkkal. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Képzeld, Dávid, most kaptam ajándékba egy fix ilyen gépet (EXA Ia). 2 napig tartott amíg rájöttünk, hogy hogy kell kinyitni, úgyhogy elég lassan haladok a működése kiköbözésével. Egyelőre nem tudom mit, hogyan, mikor fogok csinálni vele, de valami lesz...

Érdekes meglátás! Erre nem is gondoltam, tetszik! :)
THX!
d

Nagyon jó! Gulliver... :-)

..

Tisztelt Pedellus! :) Nem lettem önmagam kedvenc témája, talán nem is leszek.. de kezdem érteni és értékelni pont azt amit az elemzésed utolsó mondataiban megfogalmaztál. Attól függetlenül hogy nehezen tudok magammal mit kezdeni objektív előtt; fontosak ezek a kitekintések, átértékelések, amik sokszor elmaradnak, csak mentek a dolgok előre vagy valamerre, de így visszanézve kevéskép van amin magam rajzoltam körbe akkoriba, pedig lehetne mit leszűrni belőle hogy álltam épp a világhoz, magamhoz. Azt hiszem ez a kép most közel áll hozzám még ha nem is tetszik elvonatkoztatott értelemben!
Köszönöm szépen!

Keresd Szabó Endrét itt a Látszótéren, ő lehet hogy lelket tud lehetni az objektívedbe.

Kedves Zoltán!
profitól messze áll.. főleg mert kiborultam egy profi nem borul ki.. :) azaz hamar meguntam, mert a képen lévő gép (Exa1) obija befagyott nem mozdul így élességet nem lehet vele állítani, ezért 1,5-1,7m között lehet vele jól exponálni.., ezért be van határolva a lehetőség.. a hattér meg kisebb volt mint az optimális így nagyon kellett milizni.. :S aztán fel le ugrálni meg világítgatni egyszerre nekem nagoyn macerás volt nem vagyok valami precíz... ennek ellenére örülök hogy tetszett! A derítés, nos igen, azon gondolkodtam, volt ennél erősebb reflex meg gyengébb.. eredetileg komorabbra gondoltam, kevesebb fé-vel de úgy több részletett vesztettem.
Köszönöm a gondolatokat és hsz-t! Örvendek!

Kedves István!
Amit írsz és gondolsz teljesen helyén való, attól függetlenül hogy ez egyezik e az én célommal, illetve azzal a tartalommal amit jelent vagy kifejez számomra a kép. HA ugyan az illetve hasonló akkor örülés van mind a kétrészről egyik hogy ráérzett és megfejtette a másik meg hogy amit akart az acélt ért tehát meglévő tudását érzésiet megfelelően koválcsotá össze.. ez így tök jó. Viszont abban az esetben ha eltérő és más ami jön, akkor sincs semmi baj, sőt, így kerül(het) közelebb egymáshoz két másmilyen ember.. formálodhat mind a két fél, és a tudás megismerés csakis hatalom lehet (pesrze vannak kivételek, de itt nem.)!
Én így tekintem ezt az egészet...
Bocs az offért, vissza téreve a képhez - teljes mértékben szándékos az egész mégha nem is tükrözi teljes mértékben azt amit elképzeltem. A barnaság eredeti cél volt, a háttér, egy régi térelválasztó mgé a gyerekkoromból és két részből áll elég sok munka volt vele egységesíteni szóval megúszhattam volna egy szimpla fehér v fekete lepedővel abrosszal.. a padló adott volt de az állványt kitakartam az ottani szőnyeggel. Kb, pont egy éve készítettem ugyan ilyen techinkában portrét egyik barátomról akkor más volt az alja 'körítés'.
A 3 kort, amit írtam, nem teljesen értettem, de aztán megvilágosodtam.. Szándék szerint ez egy számadás a részemről.. a közelmúlt és a jelenem. Egy át- és önértékelés szeretne lenni. (Nem megyek bele mert nem untatok senkit ezzel.., a lényegét leírtam.). Ezért a múlt/jelen adott és ennek a konklúziója lehet (ami nem kristályosodott ki teljesen de körvonalazódik bennem) egy nem 'akart' jövő-kép. Ebben a relációban tudtam a 3.kornak értelmet tulajdonítani. köszi!
Ha már egy önvizsgált is felmerült már volt értelme feltenni és ha egy belső fejlődés, párbeszéd is elindult benned annak nagyon örülök. És ez lehet a plusz hozadéka a dolognak, annak ellenére is hogy nem volt primércél...
Köszönöm hogy megtiszteltél a gondolataiddal!!

Párszor belekezdtem már itt, hogy összegyűjtve leírom azt a sok síkot, amit gondlok. De bármelyikkel kezdem, igaztalan kicsit, hogy miért azt emelem ki? De valahol neki kell kezdeni.

A fotón egy jóképű, fiatal férfi van elrejtve egy hatalmassá nagyított gépben - ami történetesen egy fényképező. Nagyon izgalmas a fényképező, a férfialak is, és a kettő viszonya is.

A férfiről úgy látom, hogy legalább felsőteste mezítlen - azaz az őszinteség, az álca nélküliségnek ad egyrészt hangot. (Ránézésre e fotón Sienkiewicz romantikus történelmi hőseit idézi meg a trilógiájából tekinteted, a bajszos fizimiskád:) A barna háttérszín is a múltat idézi meg, akár csak az előtér hatalmas fényképezője. A mai koron kívül is így 3 plusz történelmi kor rétegződik előttem... (Felmerül a kérdésem, tudatos, vagy a pillanat adta véletlen?)

A megjelenítési mód mégis nagyon mai. Persze, van az egészben valami Chaplin "Modern idők"-jéből is, a fém, a trapéz-henger-kör, a gép és az ember arányai ezt is súgják nekem. De itt mégsincs elgépiesedés, nem mindent mozgató eszköz a kamera, hanem egy vágy tárgya marad szerencsére.

A megfogalmazás nekem visszafele mutat az időben. De mint írtam, azt nem tudom kideríteni, az marad nekem egyedül rejtve, hogy ez Te vagy, vagy a kísérletező kedv vagy Te, és a többi, a mezítlenség ellenére is, valójában egy felölthető jelmez. Persze nem pejoratívan, hanem tárgyi konkrétumában, hiszen "felvetted" a fényképezőt, abba öltöztél... Itt pár perces önvizsgálatot tartottam magam is, és felvetettem ugyanezt a kérdést magamnak, hiszen minap magamat is beöltöztettem egy képszerkesztőbe. Arra jöttem rá, hogy ott éppen a színes momentummal próbáltam ráutalni, hogy az egy viselet csak az én részemről, egy jelmez. Én másnak tarom magam legbelül, egy heverésző, nem talpon lévő, inkább szívesebben bámészkodó embernek... Itt azonban ilyen üzenet nincs, ezért ha kilogikázni ezt nem is tudom, de megmarad a hit ereje: én elhiszem, amit mondasz. Hogy tévedtem-e, úgyis kifejted... :)

Üdv. István

helló...remek ez a kép... ha már önportré...akkor mondjuk lehetett volna a gépet fordítva, hogy a kép aljához kerüljön az optika.... egyébként így is nagyon....

Kedves Dávid!

Ez egy nagyon ügyes megoldás, legalábbis én annak gondolom. Személy szerint én mindig vonzódtam a régi tárgyakhoz, úgyhogy nekem ez az öreg fényképezőgép, ami a keretet adja ehhez az önportréhoz, külön élmény.
Nagyon jól meg van fotózva, ott éles, ahol kell, egyszóval profi munka!
Az is nagyon tetszik - és ez nagyon szépen harmonizál a "keretet" adó géppel - hogy a Téged ábrázoló kép is ilyen barnába hajló, régies színekben gazdag, ódon hangulatú. Először azt akartam írni, hogy talán az alak jobb oldalára egy kicsivel több derítést adtam volna. De nem. Mégsem. Így jó. Sokszor vissza fogok még nézni erre a képre, azt hiszem.

Új hozzászólás