Egy izgalmas képet látunk, dinamikusan komponált formákat. Nagyon tetszik az, ahogy a kerék és a kerékpár is megjelenik. Nagyon tetszik az, ahogy az árnyékok, közben a kerékpáros mellett elhaladó gyalogosok is ezen a képen szerepelnek. Tehát mint mozgás ez egy nagyon jól értelmezhető és izgalmas kép. Nagyon jót tesz neki, hogy ez egy fekete-fehér fotográfia, de van két apró megjegyzésem. Az egyik az, hogy semmi nem indokolja, hogy dől a horizont. Erre azért érdemes odafigyelni, a kompozícióban ez nem érvényes most. Másrészt pedig én azt gondolom, hogy ha ilyen szép árnyékok vannak és ilyen szép árnyékokkal dolgozunk, akkor ezeknek az árnyékoknak célszerű megadni azt a teret, hogy ezek a formák válaszolhassanak, feleselhessenek a valós formákkal. Itt most két lényeges árnyékot látunk. Az egyik a kép középpontján lévő bácsi, vagy férfiember, akinek az árnyéka megjelenik, a másik pedig maga a kerékpár kerekének az árnyéka és mind a két árnyék el van vágva és ez nem indokolt. Nincs miért vágnunk. Az egyiknél a bácsi feje vágódott le, a másiknál a kerék teteje. Ezek a vágások most nem tesznek jót. Nyugodtan hozzá lehetett volna a kompozícióhoz ezeket adni és akkor egy nagyon izgalmas játékot tud körbejárni a szem. Most kibicsaklik ez az egész, mert kifutunk a képmezőből. Miközben maga a megoldás jó, de azt gondolom, hogy erre azért érdemes odafigyelni. Ez most egy csillag. (hegyi)
értékelés: