A keresztek hegye, Litvániában található. Furcsa hely, furcsa szokásokkal. Ha jól emlékszem már voltak a suliban erről a helyről fotók. Hát íme, én is jártam arra. Sőt, itt lakok a szomszédban:)

Bár az alkotó két ugyanazon a területen készített fotót küldött be egyidőben, egyrészt mivel nem jelezte, hogy ezek egy képsor részei lennének, így külön tettem fel az oldalra, másrészt azt gondolom, hogy a két kép teljesen másról beszél, mást mesél nekünk nézőknek - bár itt jegyezném meg, hogy ezt a helyzetet akár képriport leckéhez is el tudnám képzelni, természetesen a riport kritériumai szerint kiegészítve még képekkel, hogy történetet lássunk.
   Egy viszonylag sötét tónusban tartott, ettől drámai, komoly, sőt, akár komornak is mondható álló formátumú képet látunk, aminél az, hogy a kép hol készült, szinte mellékes, mert a képen látható kitárt karú szobor alak bár lehet, hogy jellegzetes figurája a helynek, de a képi megfogalmazás nem ezt a vonalat, nem a tárgyias ábrázolást akarja erősíteni a nézőben, tehát nem dokumentumképet, nem útifotót látunk, hanem egy szubjektív élmény tükröztetését. Az a távolságtartó képkivágás, amit az alkotó alkalmaz a fényekkel és árnyékokkal olyan hatást kelt, hogy ez a figura akár egy élő személy is lehetne, nem a szoborszerűség, hanem a gesztus az, ami központi elem. A nagyjából aranymetszésben lévő figura fölötti felhős, kékeszöld ég jó színkonktasztja a figurának, ráadásul a színmódosulással a reális helyzet elemelődik, nem a konkrét helyzettel foglalkozunk, hanem az üzenet érzelmi vonalával. A gesztus ebből a szögből nem csak az áldásosztás, a szakrális üzenetrendszer jelzése, hanem egyúttal a széttárt kar - azáltal, hogy a szobor picit hátrafelé dől - kap egy tehetetlen, lemondó, patetikusságát elvesztő drámai ízt is. Egyetlen kérdés, hogy miért az épített környezetbe érkezett ez a kép, hiszen ha valamihez, hát az épített környezet tárgyiasságához ennek az üzenetnek nem sok köze van. (hegyi)
értékelés: