Munkák | Látszótér

Szűrés

Panelprogram(kor)

Örülök neki, hogy István újból küldött képet. Láthatóan ez a kép nem most készült. Azért most itt ezeken a nylonokon lényegesen nagyobb jó lenne, amiket itt ezek az emberek fognak. Izgalmas a felvetés, amit ez a kép mutat. Egy épülő házat látunk, inkább azt mondanám, hogy ez valamilyen homlokzati felújítás lehet, utólagos szigetelés, nem tudom. A címből próbálhatunk valamerre tapogatózni, hogy ez egy panel épület, és az itt végzendő munkákat láthatjuk ezen a képen - ez a képnek kb. egyötöde se - és utána egy nagy kék ég, amit látunk, egy nagy – mondhatjuk azt – semmi. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha én arról szeretnék beszélni, hogy milyen érdekes struktúrákat mutat mondjuk egy ilyen felújítás vagy milyen jó, hogy épülnek új házak, tehát valamilyen rendszerben akarok mozogni, akkor miért nem azt mutatom meg. Én pedig azt mondom, hogy ennél a képnél bizony az is egy határozott döntés, amikor azt mondom, hogy jelzésértékkel felvázoltam, hogy miről van szó és ezzel a nagy térrel a „nagy semmivel”, mint kompozíció még inkább ráerősítem a fókuszt arra az egy-két emberkére, akik azokon a pallókon mozognak és ezt a védőhálót talán kifeszítik vagy leveszik – ez persze ebből nem derül ki. Tehát az egy érdekes dolog, amikor kompozíciónál a dekompozíciót használjuk és ráerősítünk egy ilyen történetre, mert bizony-bizony a semmivel mint kijelöléssel, mint képhatár kijelöléssel ezt az erősítést létre tudjuk hozni. Mégis azt mondom, hogy ilyenkor még inkább kritikus az, hogy milyen döntést hozok abban a minimális információ mennyiségben, ami a képen fellelhető, ott akkor nem lehet bizonytalankodni. Én most itt úgy érzem, hogy ott van egy kicsit problémám, hogy ez a bemutatott helyzet – nyilván okkal – alulról egy picit skurcban mutatja ezt a helyzetet. Ha pedig ezt a dekomponált történetet akarnám vinni, akkor ennek nem túl sok létjogosultsága van, mert akkor bizony fel kell menni nagyjából olyan magasra – pl. szemközti ház – ahonnan ez abból a nézőpontból mutatható meg, ahonnan ezek az emberek dolgoznak, mert akkor érvényes, akkor van igazán nagy ereje ennek a fajta komponálási módnak ebben az esetben. Én legalábbis így érzem. Úgyhogy itt most inkább arra erősít ez rá, hogy ollóval ezt a vágást hoztam létre, mintsem arra, hogy ez egy kompozíciós döntés lenne. A másik, ami kérdésként felmerül, hogy ugye jól láthatóan a kép alsó részén van egy sáv, ami textil nélkül maradt. Ha ezt folthatásként érzelmezzük, akkor ennek a helye sem mindegy, hogy hova kerül. Ha megnézzük az aranymetszést, ott is vannak azért leírt szabályok. Én azt gondolom, hogy ha egy szabályt felrúgok, akkor egy másikkal talán jó, ha megtámogatom. Magyarán kicsit jobb szélen több maradhatott volna vagy bak szélről egy kicsit még elvenni, mindegy, nagyon leheletnyi ez a különbség, de mondom, ezeknél a helyzeteknél, ahol ilyen kevés jel, ilyen kevés információ van, nagyon is oda kell ezekre figyelni. Én két csillagot adok erre a munkára és várom István további képeit. (hegyi)
értékelés:

Az István az előző filmjében, egy – ugye azért térek oda vissza, merthogy valamilyen ívet próbálok itt, vagy hát vélek fölfedezni – viszonylag standard riporthelyzetet dolgozott föl, dolgozott át a hang segítségével, és létrehozott, még hogyha nem is tökéletesen, egy hangmontázst. Ez a film tökéletesen teljesíti a mozgás leckének a feladatát, ugyanis több síkon, több értelmezési síkon jön létre maga a mozgás. Egyrészt alkalmaz egy pixillációs technikát, amivel hosszabb időszakokat sűrít bele viszonylag ebbe az 5-6 percbe, ami ennek a filmnek a hosszúsága. Tehát ez maga egy történeti mozgás, hogy elindulunk az utcáról, eljutunk egy szórakozóhelyre, majd megint az utcán vagyunk. Tehát egy est, mondjuk egy szombat esti disco-parti, vagy egy céges buli, nem tudom, de a lényeg az, hogy ezen a mozgáson kívül a belső mikró mozgások is érdekesek. A felgyorsított világ által felfedezhető ismétlődések és minták. Tehát azok a strukturális minták, amit a valós sebességgel élt életünkben nem biztos, hogy észreveszünk, hogy mondjuk egy este folyamán 13-szor mentünk ki a kézmosóba, nagyjából mindig ugyanazon az útvonalon, mert ott állt az a hájas, sört fogyasztó futball-szurkoló, akit ki kellett mindig kerülnünk. Tehát azok a megfigyelések is érdekesek, és a mozgásban pont ez a gyönyörű, hogy olyan dolgokra csodálkozik rá, amit igazándiból a fényképezésnél, például a makró fotográfia tud, amikor egy új dimenziót nyitunk. Ami miatt én azt gondolom, hogy még mindig azt mondom, hogy van továbblépési lehetőség, hogy mindezzel együtt megszaggatja, vagy megtöri a zenének is a ritmusát és a zenei, vagy a hangvilágnak a rendjét is, és ezt igazándiból - én megvallom férfiasan - nem értem, tehát nem értelmezhető. Tehát ott egy zavaró momentum jön be azáltal, hogy egy szaggatott, egy zaklatott képi világot egy teljesen más ritmusban, megtöredezett hangi világgal támaszt alá. Tehát ebben nem vagyok biztos, hogy ez 100 százalékig tökéletes választás. Vannak itt olyan a körsvenkkel olyan ritmusváltások, amik a kamera mozgásának ritmusváltásai, de magának a szaggatottságnak a ritmusváltásait vártam volna talán. Két javaslat lenne megtekintésre, az egyik Huszárik Zoltán Csontváry című filmje, a másik pedig Bódy Gábor a Kutya éji dala, és a Psyché, ahol akkor már modern technikaként ezt használják mozifilmben, és nagyon érdekesek ezek a kapcsolódások, főleg a Csontváry filmben. (szőke-hegyi) értékelés:

Fa az őszben ősszel
Ennél kreatívabb és romantikusabb címet ki se lehet találni :)

Finom, jó kiválasztás az, ami ennél a képnél az ősz leckére István által beküldésre került, nagyon szeretem azt a grafikai hatású finomságot, amit a szélben elmozduló ágakkal létrejön. De figyelembe kell venni azt, hogy ez a mozgás balról jobbra történik, dinamizál, tehát a képhatárokat is ennek megfelelően kell választani. Ha ez egy álló helyzet lenne, akkor indokolt lenne a kép alsó részén a mező talapzat mennyisége, az ég nagyon jól megtalált színrendszerének felső határon lévő kiemelése, azonban ez a fa mozog, hiszen a szél mozgatja, vagy akár azt is mondhatnánk, hogy a fa fut. Ha fut, ha mozog, akkor ennek a mozgásnak jelentősége van. Lehet szűkre komponálni, hogy feszítse szét a képhatárokat a fa dinamikája, de akkor nem csak oldalt kell szűkíteni, hanem alul és felül is. Ha pedig a tér is fontos, ahol ez a mozgás létrejön és a tér álló, nyugalmas helyzete a dinamikai kontraszt alapja, akkor oldalirányban el kell dönteni, hogy a szél fújja a fát, vagy a fa mozog és fut, és ennek megfelelően kell oldalirányban a képhatárokat bővíteni. Nagyon köszönöm ezt a képet, mert egy szép megoldás és ez a bemozdítás finom, de mégis dinamikus, a képhatárokkal kell még dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

Keresztek a dombon 2
A keresztek hegye, Litvániában található. Furcsa hely, furcsa szokásokkal. Ha jól emlékszem már voltak a suliban erről a helyről fotók. Hát íme, én is jártam arra. Sőt, itt lakok a szomszédban:)

Ez a kép egyértelműen egy képsor része kívánna lenni, nagyon jó kép lenne egy sorozatban, jól ritmizálhatna egy történetet, a zaklatott, szaggatott, dárdaként szerteálló keresztek mint egy furcsa aljnövényzet, kiszáradt, szúrós bokrok, vagy mint jégszilánkok jelennek meg, és ez a felfokozott ritmikai képlet azáltal válik teljessé, ahogy a szerző a látószöget és a szemsíkot megválasztja. Én erre a képre is megadom a három malacot, de ez így együtt már hat, és talán kérhetem Pistát arra, hogy legyen oly kedves és mivel a szomszédban lakik, menjen már el oda és csináljon erről a helyről egy képriportot, 5-7 képpel, ami elmeséli a történetét is a helynek, szóval a disznóelőleg már a raktárban, Pista, dologra. (hegyi)
értékelés:

Keresztek a dombon
A keresztek hegye, Litvániában található. Furcsa hely, furcsa szokásokkal. Ha jól emlékszem már voltak a suliban erről a helyről fotók. Hát íme, én is jártam arra. Sőt, itt lakok a szomszédban:)

Bár az alkotó két ugyanazon a területen készített fotót küldött be egyidőben, egyrészt mivel nem jelezte, hogy ezek egy képsor részei lennének, így külön tettem fel az oldalra, másrészt azt gondolom, hogy a két kép teljesen másról beszél, mást mesél nekünk nézőknek - bár itt jegyezném meg, hogy ezt a helyzetet akár képriport leckéhez is el tudnám képzelni, természetesen a riport kritériumai szerint kiegészítve még képekkel, hogy történetet lássunk.
Egy viszonylag sötét tónusban tartott, ettől drámai, komoly, sőt, akár komornak is mondható álló formátumú képet látunk, aminél az, hogy a kép hol készült, szinte mellékes, mert a képen látható kitárt karú szobor alak bár lehet, hogy jellegzetes figurája a helynek, de a képi megfogalmazás nem ezt a vonalat, nem a tárgyias ábrázolást akarja erősíteni a nézőben, tehát nem dokumentumképet, nem útifotót látunk, hanem egy szubjektív élmény tükröztetését. Az a távolságtartó képkivágás, amit az alkotó alkalmaz a fényekkel és árnyékokkal olyan hatást kelt, hogy ez a figura akár egy élő személy is lehetne, nem a szoborszerűség, hanem a gesztus az, ami központi elem. A nagyjából aranymetszésben lévő figura fölötti felhős, kékeszöld ég jó színkonktasztja a figurának, ráadásul a színmódosulással a reális helyzet elemelődik, nem a konkrét helyzettel foglalkozunk, hanem az üzenet érzelmi vonalával. A gesztus ebből a szögből nem csak az áldásosztás, a szakrális üzenetrendszer jelzése, hanem egyúttal a széttárt kar - azáltal, hogy a szobor picit hátrafelé dől - kap egy tehetetlen, lemondó, patetikusságát elvesztő drámai ízt is. Egyetlen kérdés, hogy miért az épített környezetbe érkezett ez a kép, hiszen ha valamihez, hát az épített környezet tárgyiasságához ennek az üzenetnek nem sok köze van. (hegyi)
értékelés:

Camera obscura

Itt ha jól érzékelem, az optika valamilyen torzított vagy nagylátószögű optika, ami mintegy ilyen gúlaforma, a hegesztett, hajlított fémpad és a balról befelé dőlő lakótelepi, vasbeton épület és a szellemképszerű emberi alak egészen elmosódott fejrésze egy ilyen egészen furcsa kúpszerűséget hoznak létre, aminek a statikája természetesen nagyon jól komponálva a kép valódi keretének az alapzata is, amit továbbít és tovább stabilizál a láb. Ezek a sötét tónusok a kép alsó felén meg is tartják a képet és egy jó ritmizációt hoznak létre, és furcsa, időtlen, álomszerű élményt hoznak a sejthetőséggel, hiszen nem pontosan látható az emberi alak, a kézfeje, az arc, de pontosan láthatóak a bokrok, a tetőtérbeépítéses házak, egy urbánus környezetben ez a két filozófia jól harmonizál és érdekesen helyezkedik bele ebbe a képbe. Ha valódi camera obscurát látunk, abból következhet a felső részen a két sötét beszűrődés is, ami ezt a furcsa gúlaszerű képzetet vagy akár egy furcsa tojásnak is mondhatjuk, ezt az érzetet erősíti. Ez egy nagyon jó munka, egy jó megközelítés. A három disznó természetesen megvan, és kérem az Istvánt, hogy hasonló elmélyüléssel folytassa a házifeladatokat. (szőke)
értékelés:

Portré

Nagyon kedvelem ezt a képet, annak ellenére, hogy a Tom Cruise szemüvege fennmaradt, mégis ehhez a stílushoz, ehhez az Arizonához, ehhez a történethez, még ha nem is ott van, ez illeszkedik, van az egésznek egy Florida-paradicsom vagy Jarmusch más filmjeihez kapcsolódó hangulata, íze, és ebben a stílusban konzekvensen van tartva a kompozícióban, a döntött kamerával a kép, és ebbe a döntött kamerás-road-movies hangulatba még az is belefér, hogy az arc egy része a jobboldali képkeretnél vágódik. A portré kategóriát ez a kép teljesíti, színeiben, hangulatában, és ez a furcsa, szórt fény hozza ezt a melankóliát, köszönjük szépen, és várjuk István a további munkáidat. (szőke)
értékelés:

Campanile di Venezia

Üdvözlünk a suliban, örülünk, hogy vetted a bátorságot és küldél leckét, ami ráadásul egy jó megoldás is, hisz ezzel a képkivágással, ami nem egy szokványos képkivágás, mondhatnánk panoráma kivágásnak is, ezzel egy olyan kontextust, jelentésrendszert hozott be az alkotásba István, amiben nem csak őt magát, hanem a helyet is nagyon könnyed vonalakkal érzékeltetni velünk, a térkövekből mint reális formákból, és a köveken lévő vízben tükröződő épületből ott vagyunk Velencében és látjuk a teret, érzékeljük a nyüzsgést ebben a szűk kivágatban, ami még egy fontos dolog, hogy a két forma, tehát az épület és az emberi test irányultsága szembe mutató forma és ezzel dinamizálja is a teret, mintha meggörbülne a tér is, nagyon érdekes játék ez. Várjuk a továbbiakat. (szőke)
értékelés: