Örülök neki, hogy István újból küldött képet. Láthatóan ez a kép nem most készült. Azért most itt ezeken a nylonokon lényegesen nagyobb jó lenne, amiket itt ezek az emberek fognak. Izgalmas a felvetés, amit ez a kép mutat. Egy épülő házat látunk, inkább azt mondanám, hogy ez valamilyen homlokzati felújítás lehet, utólagos szigetelés, nem tudom. A címből próbálhatunk valamerre tapogatózni, hogy ez egy panel épület, és az itt végzendő munkákat láthatjuk ezen a képen - ez a képnek kb. egyötöde se - és utána egy nagy kék ég, amit látunk, egy nagy – mondhatjuk azt – semmi. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha én arról szeretnék beszélni, hogy milyen érdekes struktúrákat mutat mondjuk egy ilyen felújítás vagy milyen jó, hogy épülnek új házak, tehát valamilyen rendszerben akarok mozogni, akkor miért nem azt mutatom meg. Én pedig azt mondom, hogy ennél a képnél bizony az is egy határozott döntés, amikor azt mondom, hogy jelzésértékkel felvázoltam, hogy miről van szó és ezzel a nagy térrel a „nagy semmivel”, mint kompozíció még inkább ráerősítem a fókuszt arra az egy-két emberkére, akik azokon a pallókon mozognak és ezt a védőhálót talán kifeszítik vagy leveszik – ez persze ebből nem derül ki. Tehát az egy érdekes dolog, amikor kompozíciónál a dekompozíciót használjuk és ráerősítünk egy ilyen történetre, mert bizony-bizony a semmivel mint kijelöléssel, mint képhatár kijelöléssel ezt az erősítést létre tudjuk hozni. Mégis azt mondom, hogy ilyenkor még inkább kritikus az, hogy milyen döntést hozok abban a minimális információ mennyiségben, ami a képen fellelhető, ott akkor nem lehet bizonytalankodni. Én most itt úgy érzem, hogy ott van egy kicsit problémám, hogy ez a bemutatott helyzet – nyilván okkal – alulról egy picit skurcban mutatja ezt a helyzetet. Ha pedig ezt a dekomponált történetet akarnám vinni, akkor ennek nem túl sok létjogosultsága van, mert akkor bizony fel kell menni nagyjából olyan magasra – pl. szemközti ház – ahonnan ez abból a nézőpontból mutatható meg, ahonnan ezek az emberek dolgoznak, mert akkor érvényes, akkor van igazán nagy ereje ennek a fajta komponálási módnak ebben az esetben. Én legalábbis így érzem. Úgyhogy itt most inkább arra erősít ez rá, hogy ollóval ezt a vágást hoztam létre, mintsem arra, hogy ez egy kompozíciós döntés lenne. A másik, ami kérdésként felmerül, hogy ugye jól láthatóan a kép alsó részén van egy sáv, ami textil nélkül maradt. Ha ezt folthatásként érzelmezzük, akkor ennek a helye sem mindegy, hogy hova kerül. Ha megnézzük az aranymetszést, ott is vannak azért leírt szabályok. Én azt gondolom, hogy ha egy szabályt felrúgok, akkor egy másikkal talán jó, ha megtámogatom. Magyarán kicsit jobb szélen több maradhatott volna vagy bak szélről egy kicsit még elvenni, mindegy, nagyon leheletnyi ez a különbség, de mondom, ezeknél a helyzeteknél, ahol ilyen kevés jel, ilyen kevés információ van, nagyon is oda kell ezekre figyelni. Én két csillagot adok erre a munkára és várom István további képeit. (hegyi)
értékelés: