Izgalmas az a feszültség, amit Bara létrehoz ezen a képsoron. Ezt a feszültséget támasztja alá az első kép kompozíciója, ebből lehet kiindulni, a másik kettő ennek már csak magyarázó kiegészítése. A kép akkor lenne kiegyensúlyozott, ha azon a ruhaszárító kötélen a csipeszek mellett lógnának ruhák, amik ellensúlyoznák azt a nagy rózsaszín virághalmazt, ami a kép bal oldalán létrejön a fénnyel is, és az organikus és épített formák elosztásával is ráerősít Bara erre a disszonanciára. Ezt a feszültséget várja az ember, hogy kibontva majd megoldódik. A második képnél látjuk, hogy a szereplő odamegy ehhez a fához, ott van már a fény és árnyék határán, ahol lehullottak a kis szirmok, és a harmadik képen látjuk szemlélni magát a csipeszsort, de nincs megoldás. Nem oldódik a feszültség, nem kerül pont az i-re, és ez az, ami ereje ennek a képsorozatnak. Keressük magunkban a megfejtést arra, hogy vajon mi történhetett, ami miatt nem történtek kiteregetésre ezek a ruhák, mi a történet vége? Antonioninak a Nagyítás c. filmje jut eszembe, hogy keressük a fa árnyékában, hogy hátha ott a megoldás, vagy a kerítésen túl. Nagyon izgalmas, köszönöm szépen, megvan a három csillag, és a leckét is megoldottad, mert érzem a feszültséget. (hegyi)
értékelés: