Valószínűleg nem csak a belső folyamatokra utal Zsuzsa, hanem a fényárnyék megfigyeléseivel a világos és sötét felületeknek a játékaira utal a cím megadással. Klasszikus portrét látunk, klasszikus iskola feladatot, ahol nagyon szépen rajzolódnak ki a hajtincs, állkapocs, állgödörformák a háttérrel együtt az azt hiszem, hogy ez kesztölci tapéta, ahol ilyen darabolt farostlemez darabkák vannak eredetileg a tapétára ráhelyezve és ez többször festhető – és a jobboldali részre érkezik be a fény, amely ezt a szép ellentétpáros ritmust létrehozza. Én mégis azt mondanám, hogy nagyon jó lenne, hogyha egy pici tükröződés, vagy valami a jobboldali szemhez is oda tudna érkezni, hogy ezt a tekintetet mind a két felületről láthassuk és szembe nézhessünk vele. Ahogyan például a jobboldali szem mellett a hajtincs az megkap egy pici fényt. Vagy egy parányi fejmozdulattal vagy valamilyen reflexszel ez megoldható lett volna. Ugyanakkor én azt mondom, hogy maga a sárgapántos ruha itt, most, ebben az üzenetben nem biztos, hogy szükségszerű. Lehet, hogy egy kicsit szűkebbre lehetne vágni, vagy egy másik ruhával megcsinálni ugyanezt a beállítást. Mert önmagában maga a portré, a haj, a haj rajzolatai megállják a helyüket és ez az erősebb sárga tónus és a vállnál lévő kivágás pedig egy picit elmozdítja a kép felső kétharmadában történő klasszikus üzenetet, a portré formátumot. Úgyhogy én ezt kétdisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés:
Sajnos nem jól kivehető. (nekem)
Ha valami, akkor inkább az árnyékos, megvilágított kettősség ami látszik, de az se elég markáns, hogy igazolja a címet.
Amúgy a megvilágítás szerintem nem elég átgondolt. Az jó, hogy csak az egyik oldalról jön a fény, de az neked egy kicsit bal hátulról esik. Ez leginkább az arcod balszélét emeli ki. Ha a modell egy egész kicsit balra fordulna (magának) akkor nem ennyire hátulról ene a fény, talán előnyösebb lenne.
Vagy nem, meg kéne nézni.