Azt az üzenetet, amit a két tér úgymond szociokulturális különbsége mutat, tökéletesen lehet érteni, de valahogy mégis olyan, mintha a jobb oldali kép az a bal oldali képből nyílna, mint egy lápcső alatti elzárt üres szoba a takarítóknak. Ugyanakkor egyik képnél sem érzem azt, hogy önállóan is megállná a helyét. Az elsőnél ez abból adódik, hogy olyan üres flekkek vannak, amiknél hiányolja a néző a történést, miközben a vágás a lépcsőnél esetleges, de a tábla meg nagyon erős, oda a lécsőhöz kellene még valami. A második a bonyolultabb ügy, ott én csak abban nem látom a dolgot, hogy miért onnan lett fotózva, ahonnan, mármint hogy a kamera magassága az nekem ezt látleletté emelné, de annyira meg nem vagyunk fent, hogy beindulhasson ez az elidegenítő hatás. Ha lejjebb lennénk, akkor működne ez a kép igazán, mert az asztal üres, a tér üres, tehát nincs igazi indoka a fentről fotózásnak. Nos, összességében pedig azt gondolom, hoyg két nem tökéletesen megoldott képből attól, hogy összepásszítom egybe, még nem lesz kész az üzenet, mert a két kép problémái nem egészítik ki egymást, nem oltják ki egymást, ezért inkább erősödni látszanak. Találtál valamit, az kétségtelen, fontos is lenne, de talán az idő volt kevés rá. (hegyi)
értékelés: