Hát igen. Ez a képzőművészetnek az a szegmense, amiből az esztéták és műkritikusok élnek. Azt hiszem, jó út ez, talán több ilyen kép kellene, akkor összeállhatna egy életérzéssé.

Szerintem az emberek többsége mire a ladikhoz ér, részben részese lesz egyfajta távolodásnak, másrészt néhány fontos momentum beég, megmarad emléknek, vagy csomagnak. Ilyesmi a címadás köze nekem ehhez a képhez.

Amióta feltetted, azóta gondolkodom a címén. A cím, nekem két dologra utalhat, valakire, aki "elment", vagy arra a kérdésre, hogy mit őriznél meg az életedből "azutánra". De, egyik felvetésemre sem látok választ a képen.

Ha eltekintek a címtől, a kép kifejezetten tetszik. Nem, a legáltalánosabban használt, egy központú kompozíció, hanem egy sokkal bonyolultabb, többrétegű kép. Olyan, amit többször kell megnézni és lassan felfedezni a részleteket.

Szerintem misztikus de kifejezetten tele van neszekkel, legalábbis a misztikussága nekem hangokat sejtet, főleg a teraszon látható szereplő és az hogy arra megy amerről a fény jön. Mint egy esti nyársalás vagy ilyesmi.

Azon gondolkodom hogy egy kicsit talán a magányba is beleillik így mivel a zajforrást okozó társaság messze van, a kép meg egy ettől a közegtől távoli perspektívában van, magában, sőt inkább tévét néz mintsem közösködik.

Tetszik, szeretem az ilyesmit.

Gábor, azért tettem fel, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre, magam se tudok most semmit se ezzel a képpel kapcsolatban.

Csendnek ez nagyon kusza. Szerintem.