Szeretek a szabadban lenni, szeretek a panelből kiszabadulni szeretek a füvön feküdni.
Szenzációs. Azt gondolom, hogy ez a nő mindent tud arról, hogy hogyan kell egy ilyen üzenetet megfogalmazni. A virágos rét, a háttér, és ebben, ahogy elhelyezi saját magát, ez mind őrületes, és ahogy itt mosolyog nekünk a kamerába... Még azt is elnézem, hogy ez a szemüveg fönt maradt, mert ugye süt a nap. Valószínűleg Mariann itt napfürdőzött, és élvezte a természetet, csak közben üzent nekünk egyet, és ennek kedvéért nem vette le a szemüveget, mert ahogy kész a kép, ő fekszik vissza a fűbe, tehát még ezt is megértem. De azért jobban örülnék, ha majd ez esetleg a szemüveg nem lenne annyira fontos, mert ez ebben a helyzetben egy védekezés is, egy fal, amit kettőnk közé emelsz. Talán egy pici megjegyzésem van: a háttérben van egy kopaszabb fa, aminek sötétebb bigyói benyúlnak, annak én annyira nem örülök, mert kicsit elviszi a fókuszt. A virág is rendben van, a háttér is, lehet, hogy ha egy kicsit a kép bal oldala felé még elmozdulsz, a bokorhoz közelebb, akkor lehet, hogy ez kihagyható lett volna. De nem tudom, hogy mi volt ott még tovább, mennyire lehetett volna ugyanezt a beállítást megcsinálni, de az ott jobbra egy kicsit zavar. De megvan a három csillag is, és a leckemegoldás is, mert ez a gesztus annyira erős, hogy ritka, hogy valaki ennyire összeszedett és ütős üzenetet küldjön magáról. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:
Én is szeretem a tavaszi rétet, viszont a szemüveged miatt nem látni a szemedet...és az is fontos lenne az önportrénál.