killing me softly

Elfogadom, hogy ez a 27-es lecke, rezonanciára érkezett, bár amikor ezt a leckét feladtuk, akkor teljesen más irányban gondolkodtunk, de nem akarok ezen vitatkozni, hogy hol van ebben a képben a rezonancia, bár a kérdés talán jogos, és Camilla ha erre jár, akkor adhatna valami segítséget. A kép maga kompozíciójában izgalmas. Az is érdekes, hogy erre a bugyiszárítóra egy balettcipő és egy kés van felakasztva. Van ott valami a kettő között, amit viszont nem tudok értelmezni, ami egy zokni vagy én nem tudom, és ez egy picit zavar is engem. Tehát amíg a két tárgy jól felismerhető, addig ezen a képen maradtak részek, amik ezeknek a tárgyaknak a viszonyát gyengítik. Ilyen például a két tárgy közötti, szerintem zokni, aztán ott van a háttérben valami masniformájú izé, azt sem tudom, hogy mi akar lenni, a fürdőszoba falánál is valami ott baloldalon belógicsál, valószínű faliszekrény. Én azt gondolom, hogy erre azért érdemes figyelni, hogy ha ilyen erős eszközökkel dolgozunk és ilyen erős jelképeket használunk, akkor a háttérben lévő dolgok ne gyengítsék ezt a történetet, pontosabban, ha ezek ott szerepelnek, akkor legyenek indokolhatóak, hogy miért vannak ott. Most ennek az indokát én nem látom, és ettől az egésznek a drámája egy picit kilágyul és a dráma modorossággá változik attól, hogy nincs végiggondolva, hogy mi miért marad a képen. Szóval én azt mondom, hogy érdemes lenne ezt a képet ismételni, ha Camillának van ehhez kedve, kicsit átgondoltabban, hogy mi marad a képen. Ha nem, akkor mondom, elfogadom a 27-es lecke, rezonanciára úgy, hogy ez egy jó ötlet és abszolút erős és jó irány, de én mégis azt mondom, hogy ez egy csillag, mert zavaros egy kicsit a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kár, hogy én ebből semmit nem értek... lehet, hogy én vagyok messze a pályától, vagy a pálya szélétől. Szerintem Camilla és az ő gyilkos fotója mégtávolabb van a meccsetektől.
De lehet, hogy én nem állok jó helyen. Párdon.

Nem tudom Zsolt, miért érzed az említetteket.
Azt leírhatom, hogy miért írom a pálya széléről.
Először, mert nem személyes. Hivatkozási alapként a te mondatodat is említettem, Ferinek barátként!
Másodszor, a pálya szélén még állhatok, mert ide vagyok regisztrálva. Rajtad múlik, hogy meddig.

Viktor, miért érzem azt, hogy a pálya széléről írsz olyan üzeneteket, amiknek a terepe a személyes beszélgetés lenne?

Zsolt, Viktor!
Köszönöm!:-)))

Feri.

Látom mellőzted, hogy a feltett kérdésemre válaszoljál.
Nyílván nem is sejtetted a kérdésem okát.
Pedig nem ártana odafigyelned arra, amit Zsolt ír az utolsó előtti mondatában, és a "Zarándok" által felltett kérdésre is csak szélesen mosolyogtál.

Feri, nem kell meghallgatnod a számot. Az alkotó - mint minden más esetben is - a címadással egy értelmezési síkot nyit, amit vagy elfogadsz vagy nem, vagy elindulsz rajta vagy nem. A képen elég egyértelmű szimbólumok vannak. Nem kell a címmel foglalkoznod. Foglalkozz a képpel - próbáld meg befogadni. Nem biztos, hogy egy nap alatt menni fog. Hagyj időt neki. Ne légy megint türelmetlen.

Ami az idegen címadást illeti: egyrészt amit írsz, persze érthető, mert sajnos nem tanulunk nyelveket, így be vagyunk zárva a magunk 10 milliós kis játszóterére, miközben a világ java ezt a nyelvet nem beszéli. Az öntudatosság akkor működik Feri, ha mi magunk is bírjuk a saját nyelvünket - igekötők egybe vagy külön... nem sorolom - másrészt akkor működik, ha közben van ismeretünk a környező világról és van mihez mérni. Nem látom értelmét a fotóelemzés helyett a nyelvi értelmezést venni előre.

... hát, Gábor! Én nem ismerem azt a dalt, és a címét is a google fordította le nekem. És lehet, hogy én vagyok a műveletlen, de egyvalamit biztosan tudok. Ha nekem meg kell hallgatnom egy angol számot, hogy megértsek, érezzek egy képet, akkor nem énvelem van a baj, hanem a képen látható szimbólumokkal.

Meg aztán ez nem egy ide kitalált cím, hanem utalás egy zeneszámra, amit nyilván ide akar kapcsolni az alkotó.
Meg aztán Bartók, akinél magyarabb (már ha lehet ilyen hülyén méricskélni) nemigen volt errefelé az elmúlt száz évben, amikor muszáj volt, akkor allegro barbaro címet adott.

Ennél a képnél nem érzem, hogy öncélú lenne az angol címadás.

amúgy a kés és a balettcipő találkozása a vasalódeszka fölött nagyon hatásos ötlet, csak azt a csíkos zoknit vagymit kellett volna leakasztani, mert összezavarja a képet.

Szerintem.

Bár nem ismerem Camillát személyesen (sajnos) csak a képeit, mégis azt gondolom, hogy talán nem is kétnyelvű, hanem három is akár, vagy több. Bocsánatot kérek, ha elkanyarítottam a témát a képtől a CÍM felé. Én mindössze annyit akartam megjegyezni, hogy nem szeretem a "Killing me softly" című dalt. Feri, az álláspontodat értem, sőt igazad is van -általános esetben. Camilla viszont nyugodtan adhat angol vagy spanyol címet a képeinek. Szerintem.
Ha elvonatkoztatunk a nyálas pop-slágertől akkor a "Killing me softly" talán valóban pontosabban fejezi ki a kép által keltett érzést, mint mondjuk az, hogy "Szelíden kinyírva" vagy hogy "Finom megölésem". De ne ezen vitatkozzunk, élvezzétek inkább a látványt magát! :)

Nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne megérteni, hogy valaki kétnyelvű, és nem mindig magyarul jut eszébe egy gondolat, egy hangulat, egy cím. Én legalábbis tökéletesen megértem.

Feri.

Miről beszélsz te valóban?
-A magyar nyelv helyes használatáról, vagy a fotóról?
??
-Na?
-Sejted, hogy miért kérdezem?

(bocs fotós)

Alapból egyet értek Ferivel! Azonban e képnél ahogyan összeér a két fémesen csillogó tárgy a képen -szinte megcsendül- és kimondom mellé: killingmiszoftli, háááát nekem ez most passzol! Bár, sejtem nem ez volt a cím választás oka :-)

Mindég halálosan pipa leszek, ha egy tipikusan magyar lapon, ahova szinte csak magyarok töltenek képeket, egy idegen nyelvű címet látok. Nem tudom, hisz nem beszélek csak németül, azt is csak fél liter bor után, de olyan sekélyes lenne a magyar nyelv kifejező készsége, hogy angolul kelljen címet adni? Akkor meg mi a fenének mondta a Kodály, hogy "Nyelvében él a nemzet". Én el mentem egy nemzetközi oldalra, föl töltöttem a képeimet, és magyarul adtam nekik címet. Megértették és elfogadták, hogy az én nyelvem legalább olyan fontos, és nagy nekem, mint bárki másnak az anyanyelve.

Elsőre nem értettem. Másodszorra tetszik. (lehet, hogy most sem értem, de azt hiszem, hogy mégis)
Elsőre az sem tűnt fel, hogy ezek a cuccok lógnak. Függenek. A kés is. Meg a cipő (?) is. Valami Damoklész nevű csávó is beugrik, de ez biztos tévút..... :)
Csak a cím..... belebújt a fülembe most az azonos című dal és nem tudom kitörölni. Pedig nem kedvelem ezt a számot. :) :) :)

Új hozzászólás