Az ötlet jó, és a megfigyelés is fontos, hiszen jellemző példája az utazásnak, amit látunk. Ismétlést fogok kérni, azt is megmondom, miért. Ki kell emelni az átlagosból ezt a történetet a személyes szférába, ehhez pedig óhatatlanul kell a kapcsolat a modellel. Nem kötelezően a szemkontaktusra gondolok, viszont úgy kellene a környezetet meghagyni, hogy közben maga a modell testtartása, a kellékek - bőrönd, kistáska, nájlonszatyor - utaljon arra, hogy ő most épp utazik, és még egy valami fontos lenne: az, hogy a nézőnek egyértelmű legyen, hogy ő most megy vagy jön. Más, amikor hazaérkezünk, hiszen abban van fáradtság, van öröm a viszontlátásban, van lemondás és búcsú az élményektől, míg az indulás izgalmas, feszült, fájdalmas is, de öröm is, kettős érzés, hiszen elmegyünk és ezért akár bűntudatunk is van, de vár a nyaralás, az élmény, és előre örülünk ennek, és még itthon, de már fél lábbal a vonaton vagy a repülőn vagyunk lelkileg, tehát ezek azok, amik mint történet egyedivé varázsolhatnak akármi jól ismert témát. (hegyi)