Nem tudom mi az anyag, hogy amiben ez a dombormű forma elkészült, hogy vajon cukor, vagy valamilyen por, netán hó, nem tudom miből van a lenyomat, nem tudom hogyan készült el. Az nagyon tetszik nekem, hogy nem szimmetrikus maga a jelenség, ami a két tenyér, ahogy össze van forgatva. Nekem elsőre tulajdonképpen egy kohanita jelnek, játékosan egy kohanita jelnek is tűnhetne ez a forma, bár a kohanita jel egészen más módon használja a két tenyeret. Esetleg az Estiskolában, az Estiklopédiában talán meg lehet nézni ezt a formát, hogy hogy néz ki a két tenyér formája. De pontosan attól jó, hogy egy olyan felületet használ az alkotó, amely leegyszerűsít, szimbolizál, ez a hó, vagy valamilyen por, amitől az emberi vonatkozása jelzésszerűvé válik ennek a testrésznek. Az egész hoz valami spirituálist, valami légiest. Nagyon jó az, hogy a domborműfelületnek az árnyékai azok sejtetik, nem pontosan követik a tenyér formáját. Talán én annyit jegyeznék meg, hogy ha már egy ilyen asszociációs szimmetriával játszik az alkotó, valamit még érdemes lett volna, gyűrűt, nem tudom, elhelyezni valamilyen olyan tárgyat, vagy egy olyan jelzést, ami egészen más színű, még jobban ezt a szimbolikát besűríti. A rezonancia kategóriára ugyanakkor úgy érzem, hogy ez egy szép vállalkozás, szerintem megvan érte a három disznó. (szőke)
értékelés: