Kiteljesedés
Kiteljesedés
Kiteljesedés

Itt nem egy szokványos triptichont látunk, hanem egy három képből álló sorozatot, nem is így elemezném, hanem hogy egy témát három képben dolgoz fel az alkotó. Ez egy nagyon érdekes megfigyeléseken alapuló megoldás, a testfelületen létrejövő árnyékokból létrehoz olyan konstrukciókat, amiket akár egy tetoválószalonban is elkövethettek volna, olyanok ezek, mint egy-egy Chopin-etűd, ilyen rövid kis hangulatfutamok. De a női testet használja háttérként. Az első képen talán egy kart látunk, amin egy levél hagy nyomot, a másodikon lábat látunk, ami közé egy kis virágot látunk beszúrva, és az vet árnyékot, nagyon érdekes, hogy maga a virágforma amikor ismert és a maga fényében és formáiban jelenik meg, akkor ez egy kedves forma, míg az árnyéka az egy eléggé agresszív és szúrós formává válik. A harmadik képen pedig egy bokát, vagy csuklót látunk, amin egy kerti szömörcének, szamócának, bubujkának, csipkebogyónak látjuk a termését és ezáltal Jugendstil formákat idéző árnyékot. Mindhárom árnyék tulajdonképpen más-más korhoz vagy stílushoz kapcsolódik, ez az első például lehetne valami kelta virágforma, a második akár egy japán harcművészeti szimbólum, a harmadik meg ez a Jugendstil forma. Nagyon érdekes tehát, hogy ezekből a valós természeti dolgokból miket figyelt meg, nagyon kedves és szép üzenet. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Kezdem az elején, hát itt a levélke szára retusálva lett, valamiért akkor így tetszett. Viszont azóta kísérleteztem vele, és a damil is jó, a tűző napsütésben alig hagy árnyékot, kicsit ügyeskedve alig észrevehető; de ami még jobb, az a cellux, különösen az a fajta, amit fénymásolókhoz fejlesztettek ki, hogy ne hagyjon nyomot a másolaton, ahol két papírlap össze van vele ragasztva. Ezzel szinte bármit fel lehet függeszteni, hogy látszólag felfüggesztés nélkül lebegjen a képen.

A másik meg, amin azóta is nevetgélek itt magamban, hogy a középső kép is kéz, az ujjak töve az, ami lábujjaknak látszik. A galagonya árnyékával utána még próbálkoztam, de jobb igazából nem lett; viszont született egy negyedik kép, amit a fotóblogomba feltettem, és aminek a vicces kis árnyéka nekem nagyon tetszett:
http://fotoseta.blogspot.com/2008/08/nyr...

Ha damilon lógna, az is vetne árnyékot (persze lehet retusálni). Ahoz hogy feldobd és röptében lelődd kéne még két kéz (és a völgyvirág sose állna be ilyen pontosan). Passz.
Ha van antigrav géped, érdekel.

Nem bántom én a középsőt, meg ő se engem, csak nekem anélkül, a pár is szépen működik.

Pontosan ugyanúgy, mint a Völgyvirágnál. Titok. Még. :-)

Egyébként a testrész végig ugyanaz, a kéz-kézfej-csukló-alkar, bár az árnyékok vetőihez azért gyalogoltam nemkeveset.

A középső meg pont hogy azzal köti össze a két szélsőt, hogy ott van le is, fel is, virág is, árnyék is, és össze is érnek - meg persze nekem logikailag is, úgymint levél-virág-termés, ettől kiteljesedés, a növény apoteózisa.

Néztem-néztem-néztem. Arra jutottam, hogy a középső a kakukktojás.
Az első-utolsó hasonló absztrakciós szinten van, a felfelé törő virág-árnyék, a lefelé hajló termés szépen rímel egymásra. Ugyanúgy nem konkretizálódik, hogy milyen testészről van szó. Szóval nekem ez a kettő elég is lenne, a középső csak a bajnak van. Szerintem. Összességében mégis kifejező, jó sorozat.
És most légyszíves elárulni, hogy az elsőre hogy rajzoltad rá azt a lebegő árnyékot. Úgy, ahogy a völgyvirág, vagy mifene, lebegett az arc elött?

Köszi! :-)
Az utolsó képen a kézfejem van, ill. a csukló környéke.

De szép ez a sorozat!:)Megkérdezhetem,hogy a legutolsó képen milyen testrész szerepel?

nálam az első a favorit. főleg azért mert el sem tudom képzelni, hogy vetődik oda a felső árnyék. csak lebeg ott mindentől függetlenül. nekem ilyen a nyár.

tetszenek ezek az őszinte megnyilatkozások. az első és az utolsó különösen

Új hozzászólás