Angyalföld, Budapest, 2011.05.30.
Nagyon sok mindent én ehhez nem akarok hozzáfűzni, így élünk mi. Ennyire giccsesen, ennyire átgondolatlan dizájnnal, nézzük meg az első képet: csak magán az építészeti objektumon felfedezhető legalább 4-5 féle szín, logika benne nem sok van, hogy miért pont ezekkel a színekkel van összepacsmagolva ez az utca. Szóval ez magában izgalmas, aztán itt van egy másik ilyen képi megoldás a kettes képen, ahol Sándor bekapcsolja még azt a fény-árnyék jelenséget is, amitől a lemenő napnál, ez az aranyló sárga átfesti ezt a koszos betonplaccot. A következő képnél ezek a rózsaszínek a vörössel, lehet, hogy az építész cégnél raktáron fönnmaradt sok piros meg fehér festék, aztán gondolták, hogy használjuk el, biztos, hogy elmebeteg volt az, aki ezt kitalálta így együtt. De milyen érdekes, hogy a természet formái és színei visszarántják ezt az egész dolgot. A zöld lenyugtatja az egész sikító, rózsaszínes helyzetet. Az utolsó kép, ez a Power House Gym szintén egy izgalmas megfigyelés, hogy ki az, aki ide szívesen bemegy az oroszlánbarlangba. Ez már eleve egy gladiátorképző bejáratának tűnik, megyünk a falanszterbe, a semmibe, ilyen művidám libafos színű épületnél. Kritikus korlenyomat, az biztos. (hegyi)
értékelés:
Gondolkozom ezeken a képeken (pontosabban a látványon, kéretik nem félreérteni). Szerintem nem véletlen, hogy a négy képből mindössze egyre jutott két apró emberke, ők is muszájból. Az egyik takarítja a boltot, a másik épp bevásárolt, de már megy is hazafelé. Nem látjuk a bicikli gazdáját, az edzőterem takarítónénijét, pedig ott kell legyenek a közelben. "Megállni tilos", ezt sugallja minden direkt és indirekt jelzés. Ez az indiánok földje, jó lesz, ha minél előbb elmész innen, mert furcsa dolgok történnek itt. (Tudom mi, de nem lövöm le a poént. :-))