Klastrom

A Klastromnak egész nagy dokumentációja kezd lenni a táboros és estiskolás képek által, érdemes végignézni, hogy az alkotók milyen megközelítéseket alkalmaztak már. Anitának annyit tudnánk mondani, amit már az Eiffel torony esetében is mondtunk, hogy ezekben az esetekben, amikor ismert, híres épületet fotózunk, meg kell találni azt a személyes pluszt, amitől az a kép egyedivé válik és felül tud emelkedni az útikép kategórián. Jó a párhuzamba állítása a kiszáradt fának és a romnak, de ennél tovább kell menni, hiszen a klastrom mint háttér, mint színpad, vagy akár mint forma alap motívum, ami most nem jut ennél tovább. Abban nem szeretnénk ötletet adni, hogy mi tehetné személyesebbé, mert az Hegyi vagy Szőke személyessége lenne. Hogy ez akt, csendélet, portré vagy milyen irány, ki-ki döntse el maga, de a rom, az épület kisugárzása csak alap motívum, nem elég ahhoz, hogy személyessé varázsoljon egy helyzetet. Itt sem tudunk mást mondani, mint hogy ha Anita közel érzi magához ezt a témát, akkor az idő lesz a kulcs, az idő a megfejtés, amit kívülállóként passzívan kell eltölteni "vele" ahhoz, hogy kialakuljon a személyes "barátság". (szőke-hegyi)

Hozzászólások

Új hozzászólás